Gyerekkorunkban az „úgyis lebomlik” jelige alatt legtöbben almacsutkákat vagy banánhéjakat dobáltunk el a legnagyobb nyugalommal, és bár előbb-utóbb valóban ez történik velük, a folyamat korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan azt gondolnánk. Persze egy almacsutkának nem kell több száz év, mint egy műanyagzacskónak, de nem is egy-két hétről van szó. Minden attól függ, hogy milyen környezetben dobjuk el – nagyon számít például az adott talaj, és a helyi élővilág.
Az élővilág egyébként az, ami komolyan sérülhet akkor, ha rendszeresen szemetelünk akár ezekkel a lebomló hulladékokkal is.
Az út mentén eldobott szemét ugyanis arra késztetheti az azt elfogyasztó állatokat, hogy gyakrabban keressenek élelmet az utak mentén – ez pedig ahhoz vezethet, hogy több állatot ütnek el az autók, mint korábban.
Olvass még a témában
Azzal is gond lehet, hogy nem odaillő élelmiszert kapnak azok az állatok, amelyek más étrendhez vannak szokva, ezzel rövid- és hosszú távon is probléma lehet: előbbi az állatok egészségét, utóbbi pedig a populáció fogyatkozását vagy gyengülését jelenti.
