Másnapra beszélték meg, hogy megnézik, mi mindenről kell gondoskodniuk a szülői háznál: a mérőórák leolvasása, a főkapcsolók elzárása, Betli édesapja hőn szeretett pulijának az elhelyezése csak néhány a sok gyötrelmes feladat közül, amit kénytelenek lesznek megoldani. Befordult a házhoz.
Hosszú percekig képtelen volt kiszállni az autóból – megrohanták az emlékek: a gondtalan gyermekkor képei, amikor együtt csemegéztek a frissen szedett földieperből, a lázadó kamasz évek, amikor édesanyja a verandán, tűkön ülve várta, hogy hajnalban végre hazaérjen; a főiskolás évek, amikor rátalált a szerelem, és majd’ meghalt a félelemtől, hogy mit szólnak majd hozzá a szülei. Könnyes szemmel összeszedte minden erejét, és belépett a kapun: hirtelen minden olyan kicsinek és élettelennek tűnt, még a fűszálak is kókadoztak a tavaszi napsütésben. Csak a kiabálás hasított a szívébe, ami a zárt ablakok mögül is tisztán kivehető volt.
– Nehogy azt hidd, hogy az is a tied lesz! Mit képzelsz? Hónapokig rá sem néztél, most meg tartod a markod? – rikoltozta Emese. Olvass még a témában
– Ugyanannyi jogom van bármihez, mint Neked! Sőt! Ha figyelembe vesszük, hogy TE folyton kölcsönkértél apustól, és SOHA nem adtad meg… igazság szerint most semmi sem járna Neked! – sikította fejhangon Melinda.
