Az alagút
Kilencéves lehettem, amikor anyámmal egy alagúton hajtottunk keresztül. Egyszercsak halálfélelmem lett és üvöltöttem neki, hogy álljon meg. Azt mondta, nem tud visszafordulni és nem állhat meg az alagút közepén, de a kedvemért nagyon lassan fog haladni. Ekkor már sírtam. Már közelítettünk a kijárathoz, amikor az útra dőlt egy fa, amit egy hatalmas szikla követett. Ha nem lassan mentünk volna, összezúz minket.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!