Baráti szenvedély
„Volt egy lány barátom, akivel egyszerre estünk át durva szakításon. Amikor egymást vigasztaltuk, gyakran arra terelődött a szó, hogy milyen magányosak vagyunk. Végül lefeküdtünk néhányszor. Elég zavaros lett a helyzet, mert egyébként is sok időt töltöttünk együtt, és a szex után nem tudtuk, mi is van közöttünk.
Egyszer elmentünk vacsorázni, ahol elmondta, hogy többet érez irántam, úgyhogy arra gondolt: megpróbálhatnánk együtt. Fogalmam sem volt, mit mondjak, így idegesen nevetgélni kezdtem. Ő kiakadt, én meg fajankónak éreztem magamat. A barátságunk sohasem állt helyre, ma már tulajdonképpen nem is létezik. Engem pedig továbbra is furdal a lelkiismeret, amiért megbántottam.” (J.)