Aznap délelőtt még alaposan kiosztotta a postást (miért nem hozza időben a reggeli lapokat); a gázóra-leolvasót (miért nem a pontos óraállás szerepelt a múlt havi számlán); a sarki boltost (tegnap nem volt elég friss a kenyér, és büdös volt a felvágott).
De mindennek lehordta a zöldségest (becsapta az őszibarack mérésénél 10 dekával); az adóügyi előadót (milyen alapon küldte ki az adótartozásáról szóló csekket) – a fél világot.
Hazafelé tartva a játszótér mellett vezetett el az útja. Mivel nagyon elfáradt, letelepedett az egyik padra. Igaz, idegesítette a gyerekek sivalkodása, de képtelen volt tovább menni. Az egyik sapkás kislány két marokkal szórta a lehullott faleveleket, és kacagva nézte, ahogy cikkcakkban, pörögve, táncolva hullottak alá. Az édesanyja is nevetett. Zsuzsa nem tudta szó nélkül hagyni az esztelen játékot: Olvass még a témában
– Miért hagyja, hogy összeszemetelje a járdát? Maga fogja feltakarítani? Egy felnőttnek igazán lehetne annyi esze, hogy ne engedjen meg ilyesmit!
