Véleménycikk: Schuszter Borka
Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy sokáig azt gondoltam: az élet egy bizonyos ponton majd egyszerűbb lesz. Nem mondom, hogy ezt hittem, de gondoltam. Reméltem, legalábbis.
Nem feltétlenül azt, hogy könnyű lesz, csak kiszámíthatóbb. Vagy hogy majd én jobban fogom tudni, melyik helyzetben mit kell csinálnom. Azt hittem, ahogy telnek az évek, egyre több tapasztalatom lesz, egyre bölcsebb leszek, és előbb-utóbb kialakul bennem valamiféle belső használati útmutató ehhez az élet nevű, nem garanciális és nem visszaváltható dologhoz.
Most, 40-hez közel azért már látom, hogy ez nem egészen így működik
Az élet ugyanis továbbra is képes váratlanul előállni valamivel, amire fogalmam sincs, hogyan kellene reagálnom. Jöhet új helyzet, csalódás, bizonytalanság, olyan döntés, amiben nincs tökéletes megoldás. Attól, hogy az ember már megélt ezt-azt, még nem kapott működő sablont az előtte álló évekhez, és bár bizonyos helyzetekben segíthet a korábban megszerzett tudás, bőven lesznek olyan helyzetek is, amikre az eddigi séma sehogyan sem húzható rá. Olvass még a témában
Ahogy öregszem, egyre jobban érzem magam a testemben – ez most baj lenne?
A sötét oldalad vagy a szupererőd hatalmasabb? Derítsd ki, milyen vagy legbelül!
„Velem kedves volt, ezért nem érdekelt a dolog” – Ezért ne hunyj szemet, ha abúzust látsz
Szűz-szezon inspirációi: letisztult formák és megnyugtató natúr színek a harmonikus otthonért
Ha a mindennapok egy picit könnyebbek lettek, az nem azért van, mert már mindig tudom, mit kell tennem, vagy mi a helyes döntés, hanem azért, mert már több energiám marad a fontos kérdésekre – mert nem vesztegettem el őket a nem fontosakra.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most is ugyanolyan vakon rohanok az életbe, mint mondjuk 18 évesen. Vannak dolgok, amelyeket ma már másképp látok. Kevesebbet akarok bizonyítani, kevésbé érdekel, hogy mindenki kedveljen, és valamivel gyorsabban felismerem, amikor egy helyzet egyszerűen nem nekem való. De közben pontosan tudom azt is, hogy bármelyik életkorban lehet az ember meglepően ostoba, bizonytalan vagy tanácstalan. Az évek nem varázsolnak belőlünk bölcseket.
Amit viszont adnak, az valamiféle arányérzék
Megtanultam például, hogy nem minden konfliktust kell megnyerni. Nem minden félreértést kell azonnal tisztázni. Nem minden kritikára kell válaszolni, és nem minden problémát kell addig elemezni, amíg találok rá valamilyen tökéletes magyarázatot.
Talán ez az egyik legnagyobb különbség ahhoz képest, ahogy húszévesen vagy akár harminc elején működtem: ma már jobban tudom, mire érdemes energiát fordítani.
Ma már sokkal gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést: tényleg számít ez?
Nem azt, hogy bosszant-e. Mert persze, hogy bosszant. Nem azt, hogy igazságtalan-e. Sokszor az. Hanem azt, hogy megéri-e nekem azt az energiát, amit rá fogok fordítani.
És néha igen.
Vannak emberek, kapcsolatok, ügyek és döntések, amelyekért igenis érdemes plusz köröket futni. Érdemes vitatkozni, kitartani, újrakezdeni, utánamenni. Az, hogy megtanultam elengedni dolgokat, nem jelenti azt, hogy már semmiért nem állok ki. Inkább azt, hogy valamivel jobban fel tudom mérni, mi éri meg.
Talán ettől érzem könnyebbnek az életet.
Nem attól, hogy kevesebb benne a nehézség, hanem attól, hogy már nem akarok mindegyikkel ugyanúgy megküzdeni. Elfogadom, hogy vannak dolgok, amelyeket nem tudok megváltoztatni. Vannak helyzetek, amelyekre nincs jó megoldás. Vannak emberek, akik nem fognak megérteni, és vannak napok, amikor egyszerűen csak rosszul alakul minden.
És ettől még nem dől össze a világ.
🐉KisokosKínai horoszkópmelyik állatjegy vagy?→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
