„Másodszor is elkaptam a koronavírust, és jobban megviselt, mint először”

„Másodszor is elkaptam a koronavírust, és jobban megviselt, mint először”

Címlap / Életmód / Egészség / „Másodszor is elkaptam a koronavírust, és jobban megviselt, mint először” / 2. oldal

A második fertőzés

Bár a gyógyulás után még hetekig nagyon fáradt voltam, ősz végére már minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Aztán március elején furcsa fejfájásra lettem figyelmes. Hasonlót éreztem nyár végén is, amikor még nem tudtam, hogy covidos vagyok. Ezt leginkább olyan erős, húzó fájdalomként jellemezném, amit a fájdalomcsillapító sem tudott enyhíteni.

Rá két napra a feleségem csak annyit mondott, ‘ennek a szaláminak alig van íze’. Akkor már sejtettük, hogy megint koronavírusról lehet szó. Innentől kezdve eléggé felgyorsultak az események. Még aznap este belázasodtunk mindketten, 39°C-on állt a hőmérő, és olyan hányingerem volt, hogy egy falatot sem tudtam enni.

Az ízeket és szagokat másnap már én sem igazán éreztem, de közben jött minden, ami a covidhoz társulhat. Hasmenés, torokfájás, szédülés, kimerültség, és köhögés – mindkettőnknél. Egyedül a nehéz légzést úsztuk meg, bár volt egy nap, amikor este szinte csak ülni tudtunk, mert fekve folyamatosan köhögnünk kellett.

A PCR-teszt nem zajlott ezúttal olyan gyorsan, mint első alkalommal, a dolgozók is túlterheltek voltak, így az eredményre várnunk kellett pár napot. De persze pozitív lett, így kezdődött a hivatalos karantén. Persze ekkor mi már napok óta ki sem tettük a lábunkat otthonról, mert tudtuk, hogy nem lehet más magyarázat a tünetekre.

Érdekes módon a gyerekeink viszont teljesen tünetmentesek voltak. Már ha egyáltalán ismét elkapták, mert tesztet nem végeztek rajtuk, ám szerencsére semmi bajuk nem volt. Természetesen ők önkéntes karanténba vonultak velünk.

Igyekeztünk tartani tőlük a távolságot, már amennyire ez lehetséges volt, úgyhogy ez is közrejátszhatott abban, hogy nem jöttek ki rajtuk tünetek. Számunkra nagyon megterhelő volt a második fertőzés, noha korábban azt hittük, hogy ha egyszer átvészeltük, másodszorra már nem viselhet meg minket.

Hogy mi volt az oka annak, hogy mégis sokkal rosszabb volt, nem igazán tudni. Lehet, hogy a vírusnak egy másik fajtáját kaptuk el, vagy az immunrendszerünk nem tudott talpra állni teljesen az első alkalom után (decemberben volt egy megfázásunk, talán az is közrejátszhatott), de összességében a választ nem tudni. Annyi biztos, hogy mostantól még komolyabban vesszük a megelőzést. Reméljük, hogy hamarosan mi is megkaphatjuk az oltást, mert ezt még egyszer nem szeretnénk átélni!

Oldalak: 1 2

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást