Látom az emberek szemében a fenntartásokat
Tegnap foglaltam magunknak egy jól megérdemelt pihenést – május végére. Nem hosszút, csak egy éjszakát, amennyire egyébként is sort szoktunk keríteni két-háromhavonta. Addigra már mindketten magunk mögött tudhatjuk a második oltást, illetve azt, hogy ténylegesen kifejthesse hatását. Pihenni megyünk és feltöltődni, de vannak kétségeim, mennyire tudunk majd valóban ellazulni.
Látom az emberek szemében ugyanazt, amit én érzek, ők is fenntartásokkal vannak irányomban, távolságot tartanak. Nem mintha mások közelségére vágynék és valószínűleg én is pont így viselkedem, hiszen belénk ívódott, mint az egyik „legfontosabb megelőzési módszer”. De furcsa lesz majd ezt megtapasztalni olyan helyen, ahova mindenki azért megy, hogy relaxáljon, feltöltődjön, gyógyuljon. Aztán ki tudja, lehet, hogy teljesen mást fogok tapasztalni, mint amire számítok… Talán sokkal több ember lesz vidám és felszabadult egy ilyen közegben, mint ahány gyanakvó, vagy éppen távolságtartó?
