Először én is elzárkóztam az oltás elől, de azt gondolom, szinte mindenki így érzett, akinek nem volt a közvetlen közelében áldozat, vagy éppen olyan szakértő, aki rálátott a pandémiára. Tavaly nyáron mindenki úgy érezhette, már rég túl vagyunk az egészen, csak egy rossz álom volt. Aztán jött az ősz, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sajnos nem egy néhány hetes történetről beszélhetünk.
Mire újra megnyughattunk volna, beütöttek az első mutánsok és azt hiszem, én valahol ezen a részen vesztettem el kicsit az optimizmusomat. Beletemetkeztem a munkába, ami mellett elvégeztem egy tanfolyamot és egy nagyobb projekt végére is pontot tettem – mire feleszméltem, beköszöntött az április. Ekkor időpontot kaptam az első oltásomra, aztán villámgyorsan jött a második. A második alkalommal sem voltak komolyabb tüneteim, bár most nem egy, hanem inkább két nap kellett ahhoz, hogy az általános fáradtság elmúljon, és a szúrás helye érzékeny maradt majdnem egy hétig.
Mérgező kételyek és kérdések
Jelenlegi ismereteink szerint nyilvánvaló egészségügyi előnyökkel jár az oltás, de mégsem annyira magam, mint az idős szülők miatt jelentkeztem. Emellett erősen motivált, hogy sejtettem, előnyökhöz fog jutni az, akinek van igazolása. Nekem sok mindenben nem változott a napirendem, el sem tudom képzelni, mit éreznek azok, akiknek gyökerestül felfordult az életük. Olvass még a témában
Nálam a változás annyi volt, hogy nem tudtam eljárni terembe edzeni és hogy a karanténok ideje alatt – másokhoz hasonlóan – valahogy meg kellett oldanunk a gyerekfelügyeletet. Ettől függetlenül, a felszín alatt mi is megváltoztunk. Nem vagyok az a fajta, aki mindenhova kézfertőtlenítővel jár, egy nap háromszor indítja el a mosógépet és legalább ennyiszer fertőtleníti a komplett házat.
Próbálok és családi szinten is próbálunk megmaradni a normalitás talaján, nem telik aggodalommal az életünk, de vannak bennünk kérdések.
Lesz még félelmek nélküli az ölelés? Mérlegelés nélküli a szórakozás? Aggodalom nélküli a kikapcsolódás? Feszengés nélküli egy beszélgetés? Pandémia nélküli egy híradó? Maszk nélküli egy találkozó? Lázmérés nélküli az óvoda?
