Mit jelent ez nekünk, hétköznapi vásárlóknak?
Talán azt, hogy tudatosabban kell védekeznünk a sietség ellen. Hogy emlékeztetnünk kell magunkat: a nyárnak joga van addig tartani, amíg tart. Hogy nem maradunk le semmiről, ha nem rohanunk előre a következő ünnepbe.
Szeretném, ha a nyár tényleg nyár maradhatna, a karácsony pedig karácsony. Ez nem azt jelenti, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, inkább azt, hogy értékelem a jelen szépségét, és nem engedem, hogy a kereskedelem elorozza tőlem. Nem kell nagy lázadásra gondolnod – egyszerűen csak tudatosan mondok nemet a sürgetésre. Idén például hiába csábított augusztusban a bolti dekoráció, én kivártam az őszi napéjegyenlőséget, és csak utána engedtem be a szezon színeit a teraszra. És tudod mit? Sokkal jobb érzés volt így! Főleg, hogy szeptember közepén még utaztunk is egyet, mintegy méltón lezárva ezt a mozgalmas évszakot. Ezután már nyugodt szívvel fordultam az ősz felé – és jólesett látni, hogy még az időjárás is mellém állt, mintha csak helyeselné a döntésemet.
