Nem éri meg
Én mindig csak adtam és adtam, tőlem meg mindig elvettek. Feladtam: már inkább én sem adok.
A probléma gyökere
Nem tehetek róla, hogy ilyen lettem: anyám kiskoromban meghalt, apám elhagyott minket, a bátyámat sosem érdekeltem és a szigorú nagyszüleim neveltek, akinél nem volt ilyen, hogy megöleljük vagy megpusziljuk egymást, csak kemény fegyelem.
Sosem volt lehetőségem megnyílni valakinek, így azt sem tudom, hogyan kell… Olvass még a témában
A páncél
Az első szerelmemmel nyolc évig voltunk együtt – azt hittem, ő lesz a férjem – majd közölte, hogy ő még „élni akar” és lelépett. A letargiából a második nagy szerelmem gyógyított ki, aki három év járás után hagyott el, mert beleszeretett valaki másba.
A harmadik szerelmemmel már óvatosabb voltam, de végül elnyerte a bizalmam és már az esküvőnket tervezgettük, amikor úgy döntött, hogy elfogad egy külföldi munkát és faképnél hagyott. (Nem tudtam vele menni, mert idős beteg anyámat ápoltam.)
Így jutottam el odáig, hogy én végeztem a „sebezhetőséggel” és soha többet nem fogom lemezteleníteni a lelkem senki előtt.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
