Megszokva
Voltak hosszabb és rövidebb párkapcsolataim, de nem volt komoly „kapcsolódásom” 34 éves korom óta, azaz lassan öt éve. És eljutottam oda, hogy már nem is különösebben vágyom rá.
Van egy kollégám (házas) akivel néha szexelek és ennyi, nem is kell több a pasikból. Megszoktam, hogy egyedül vagyok és már nem hiányzik, hogy valaki mellettem szuszogjon az ágyban, megfogja a kezem az utcán sétálva vagy megcsókoljon, ha hazaérve belépek az ajtón.
Huszonévesen nem tudtam volna elképzelni egy olyan életet, amiben nem összebújva filmezek egy férfival, hanem egy pohár bor vagy kis csoki a „partnerem”, de már nem látom tragédiának, elvagyok így. Olvass még a témában
„Rádöbbentem, hogy így sosem leszek boldog” – mikor tudtad, hogy a házasságod menthetetlen?
„Már az ajtót sem merik kinyitni” – A modern feminizmus összezavarta a férfiakat és mindannyian isszuk a levét
„Most ért véget egy hosszú kapcsolatom” – 10 férfitípus, akivel nem érdemes randiznod
„Elvettem, mert ez tűnt logikusnak” – kijózanító gondolatok a nősülés mögötti motivációról
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkMiért van annyi válás a nyári szünet után? Ezzel indokolja a pszichológiaA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
