Megszokva
Voltak hosszabb és rövidebb párkapcsolataim, de nem volt komoly „kapcsolódásom” 34 éves korom óta, azaz lassan öt éve. És eljutottam oda, hogy már nem is különösebben vágyom rá.
Van egy kollégám (házas) akivel néha szexelek és ennyi, nem is kell több a pasikból. Megszoktam, hogy egyedül vagyok és már nem hiányzik, hogy valaki mellettem szuszogjon az ágyban, megfogja a kezem az utcán sétálva vagy megcsókoljon, ha hazaérve belépek az ajtón.
Huszonévesen nem tudtam volna elképzelni egy olyan életet, amiben nem összebújva filmezek egy férfival, hanem egy pohár bor vagy kis csoki a „partnerem”, de már nem látom tragédiának, elvagyok így. Olvass még a témában
Hogyan fogod a párod kezét? Ennyire sokat elárul rólatok
„39 évesen szakítottunk a vőlegényemmel. Úgy érzem, kifutok az időből” – Szinglik történetei
„Elengedtem, nem kérdeztem, mi az oka.” Mi történt, amikor a házastársad válni akart, de te nem?
Heves vitát váltott ki: a párkapcsolati erőszakban tényleg van felelőssége az áldozatnak?
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
