Miért gyűlöljük ennyire a hétfőt? Számtalan kutatás készült már erre vonatkozóan. Egyesek szerint a hétvégi pihenést, a szabadabb életet kell leváltanunk hétfő reggel a szabályokkal körülhatárolt és elvárásokon alapuló munkás hétköznapokra. Valószínűleg ebben is van valami, de véleményem szerint sokkal mélyebben van a probléma gyökere. Alexander Krejulf is úgy véli, ősi ösztönök munkálkodnak ilyenkor bennünk.
Hétfőn, amellett, hogy feladatok elé leszünk állítva, melyeknek meg kell felelnünk, ismét be kell lépnünk egy közösségbe, ahol emberek vesznek minket körül, társalognunk kell, reflektálnunk kell egymásra. Ez is komoly igénybevételt jelenthet azoknak, akik nem szeretik a tömeget és a hangzavart. Olyan vélemények is vannak, miszerint csak bűnbakot találunk a hétfőben, ha utáljuk a munkánkat, feszélyeznek a kollégák, de nem váltunk és nincs erőnk lerázni az alkalmatlankodókat.
Hétindító szórakoztató program
Egyébként is igaz, hogy a legnagyobb stresszt vagy félelmet okozó eseményt is nagyságrendekkel könnyebb elviselni pszichésen, ha az azt követő, pozitív eseményre fókuszálunk.
Vizsgálatok szerint azok a főiskolások és egyetemisták, akik a nagy vizsgák és szigorlatok után összeülnek a társaikkal egy szórakozóhelyen levezetni a feszültséget, sokkal könnyebben érnek el jó eredményt, mint a magányos diákok.
Ők azok, akik a diploma megszerzése után is könnyebben találnak állást és utólag is pozitívabbnak értékelik a diákéveket.