Lehalkítva
Nemcsak a szexuális „frekvenciánk” lett alacsony, valahogy minden interakciónk lejjebb hangolódott. Emlékszem, régen mennyit beszélgettünk, én állandóan nevettem a viccein, ő pedig érdeklődve csüngött a szavaimon. Szexeltünk, színházba jártunk, buliztunk, szórakoztunk: miénk volt a világ. Én voltam a Földkerekség legboldogabb nője és el sem tudtam képzelni, hogy ellaposodhat ez a különleges kapcsolat, amit köztünk van. De eltelt hat év és úgy élünk egymás mellett, mint a lakótársak. Sírni tudnék, ha magunkra nézek. Szeretjük egymást, de már nem hoz lázba minket egymás jelenléte.
