Van egy bizonyos életkor, amikor a környezetünk elkezdi úgy kezelni a párkapcsolatot, mint egy lezárt kérdést. Ha valaki negyvenöt vagy ötven felett egyedülálló, sokan automatikusan feltételezik, hogy így is marad. Vannak, akik maguk is elhiszik ezt egy idő után.
A következő három történet szereplője már lemondott arról, hogy újra szerelmes lesz. Aztán az élet máshogy döntött.
„A kutyámnak köszönhetem a férjemet”
„47 éves voltam, amikor elváltam” – meséli a ma 56 éves Andrea. „A házasságom huszonkét évig tartott, és amikor vége lett, úgy éreztem, elfogyott bennem minden energia az újrakezdéshez.” Olvass még a témában
Andrea szerint az első néhány évben nem is vágyott kapcsolatra. „Élveztem, hogy végre senkihez nem kell alkalmazkodnom. A gyerekeim már nagyok voltak, volt egy stabil munkám, és lassan kialakítottam egy olyan életet, amiben jól éreztem magam.”
A szerelem egy kutyasétáltatás során érkezett. „A kutyám összebarátkozott egy másik kutyával a parkban. A gazdájával hónapokig csak köszöntünk egymásnak. Aztán egyszer elkezdtünk beszélgetni.”
Andrea nevetve meséli, hogy eleinte egyikük sem gondolta, hogy ebből bármi lesz. „Mindketten túl voltunk egy váláson, és egyikünk sem keresett kapcsolatot. Talán éppen ezért működött. Nem akartunk megfelelni, nem játszmáztunk.”
Két évvel később összeházasodtak. „Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy ötven felett újra menyasszony leszek, kinevetem. Akkor már teljesen belenyugodtam, hogy egyedül fogok megöregedni.”
