Amikor a címke korláttá válik
A probléma ott kezdődik, amikor a diagnózis helyett a címke lesz a lényeg. Amikor már nem a megértés, hanem a magyarázkodás irányába fordul a figyelem. „Én ilyen vagyok, mert ADHD-s vagyok.” „Nem tehetek róla, borderline vagyok.” „Ő meg egy nárcisztikus, ennyi.” Ezek a mondatok gyakran felmentésekké válnak — magunknak vagy másoknak. Csakhogy egy címke soha nem ír le egy teljes embert.
A pszichológiai kategóriák valójában segédeszközök: iránytűk, amelyekkel jobban megérthetjük a viselkedést, a reakciókat, a mintázatokat. De ha a diagnózist pajzsként vagy fegyverként használjuk, elveszítjük az önreflexió lehetőségét. Mert ha mindent egy betegség vagy diverzitás számlájára írunk, megszűnik a felelősségérzet: nem kell fejlődni, nem kell változtatni, hiszen „ilyen vagyok, kész”.
