Manapság mindenkire rásütjük „nárcisztikus”, „borderline-os”, „toxikus”. A címkézés veszélyes

Amikor a címke korláttá válik

A probléma ott kezdődik, amikor a diagnózis helyett a címke lesz a lényeg. Amikor már nem a megértés, hanem a magyarázkodás irányába fordul a figyelem. „Én ilyen vagyok, mert ADHD-s vagyok.” „Nem tehetek róla, borderline vagyok.” „Ő meg egy nárcisztikus, ennyi.” Ezek a mondatok gyakran felmentésekké válnak — magunknak vagy másoknak. Csakhogy egy címke soha nem ír le egy teljes embert.

A pszichológiai kategóriák valójában segédeszközök: iránytűk, amelyekkel jobban megérthetjük a viselkedést, a reakciókat, a mintázatokat. De ha a diagnózist pajzsként vagy fegyverként használjuk, elveszítjük az önreflexió lehetőségét. Mert ha mindent egy betegség vagy diverzitás számlájára írunk, megszűnik a felelősségérzet: nem kell fejlődni, nem kell változtatni, hiszen „ilyen vagyok, kész”.

Oldalak: 1 2 3 4

A cikk folytatódik, lapozz!

Ezeket olvassák most

Visszaélés a szerelemmel és a meztelenséggel – „Bosszúból feltöltötte a netre a meztelen fotóimat”

„Amikor apuka pelust cserél, akkor egy Isten” – 10 dolog, amiért csak az apák kapnak elismerést

Mit látsz meg elsőként, ha belépsz egy szobába? Ezt árulja el a személyiségedről

Nyáron egész éjjel bukóra hagyod az ablakot? Ezért nem túl jó ötlet így tenni

„Ott helyben felmondtam” – Történetek, amikor betelt a pohár a munkahelyen

Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis az Oroszlánokkal