Bohr intézete
A második világháború idején, ahogy a náci hatalom egyre terjeszkedett, nem csak a zsidóknak volt okuk félni, hanem mindazoknak is, akik segíteni próbáltak embertársaikon. A fasisztákat természetesen az sem hatotta meg, ha valaki világszerte elismert tudós volt, amennyiben az illető zsidó származású volt.
Éppen ezért két Nobel-díjas tudós, Max von Laue és James Franck, akik jogosan attól tartottak, hogy minden vagyonukkal együtt a kitüntetésüktől is megfosztják őket, aranyból készült plakettjeiket a szintén Nobel-díjat magfizikusra, Niels Bohrra bízták, aki dániai intézetében rejtette el azokat. Csakhogy a plakettek itt sem voltak biztonságban, a náci seregek vészesen közeledtek…
Hevesy György trükkje
Ebben az időben Bohr intézetében dolgozott Hevesy György is, aki maga is zsidó származású révén okkal félt attól, mi lesz akkor, ha a nácik elérik Dániát. Tudta, hogy ha a plaketteket megtalálják, az intézet egyetlen dolgozója sem lesz többé biztonságban, ezért el kell rejtenie azokat egy olyan helyre, ahol a mindent felforgató katonák nem találják meg – na de hová? Olvass még a témában
Tudós emberként Hevesy a kémiához fordult: a színarany díjakat királyvízbe dobta, és várta, hogy a reakció beinduljon, és az arany feloldódjon a vízben. Végül a folyadékkal teli üveget egy polcra helyezte a többi közé. A legenda szerint a német katonák nem sokkal később megszállták az intézetet, és Hevesynek is menekülnie kellett.
