Az egész család imádja a Balatont, minden porcikánk oda vágyakozik már akkor, amikor az első melengető napsugarat megpillantjuk, megérezzük. Vannak kedvenc helyeink, ahova igyekszünk vissza-visszatérni. Imádunk új helyeket is felfedezni, megismerni történelmünk lenyomatait.
Az, hogy a Balaton valójában négyévszakos, Tokody Klára blogjából derült ki számunkra. A meseíró most egy meseregénnyel segít felkészülni a nyárra, de ahhoz is kapunk tőle segítséget, ha esetleg a várva-várt nyaraláson nincs igazán strandidő.
Tokody Klára,
a Mina és Vidi blog, illetve meseregény szerzője
Nemrég jelent meg meseregényed, a Mina és Vidi az óriások nyomában. Hogyan kötődik ez a Balatonhoz?
Már a kiindulási alap is balatoni: egy réges-régi monda szerint ugyanis óriásoknak köszönhetjük a Balaton keletkezését. Óriásgyerekek homokoztak a Bakony szélén, szép nagy homokvárakat építettek, miközben az óriásapák összeverekedtek. Elég heves csata alakult ki, melynek végére minden férfi kilehelte a lelkét.
Az óriásasszonyok ezen annyira elbúsultak, hogy telesírták könnyeikkel azt a gödröt, ahonnan az óriásgyerekek nyerték a homokot váraikhoz. Így született a Balaton. A homokvárak pedig megkövültek, így jöttek létre a Balaton-felvidék hegyei. Végül az asszonyok fogták a gyerekeket, és elvándoroltak.
A meseregényben két fonyódi tündér, Mina és Vidi, ennek a régi balatoni mondának a nyomába erednek. Titkos somogyvári könyvtárban kutatnak, balatoni viharba keverednek, új nyomot kapnak a tihanyi Belső-tóban élő bölcs, kínai aranyhaltól, majd a Badacsonyban találják meg a rejtvény kulcsát.
Kalandok, balatoni állatvilág, rejtélyfejtés. Ezt kínálja a könyv a 4-10 éves korosztálynak.
A meseregény tíz fejezetre tagolódik, így esti meseként felolvasva is remek hangolódást nyújt a nyárhoz. És ha már ott a család a Balatonon, a gyerekek talán be fognak kukucskálni a somogyvári kútba, hogy meglátják-e a könyvtáros gyíkot, lesik majd a szarkákat, hogy melyik hátán látják a tündéreket utazni, vagy kibukkan-e a tihanyi Belső-tóból a bölcs, kínai aranyhal, Fe Je Te Li.Nem ez az egyetlen meséd a Balatonról…
Valóban. Mesék szempontjából különleges gyerekkorom volt, ugyanis édesanyám nem a hagyományos Grimm-, vagy Andersen-mesékkel altatott esténként, hanem az Árpád-házi királyok mondáival. Első kedvenc könyvem Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyve volt. Talán ez indított arra, hogy magam is gyűjteni kezdjem a balatoni mondákat, és egy olyan kincsesbányára bukkantam, ami még engem is meglepett.
Legtöbben csak a balatoni kecskeköröm, vagy a tihanyi visszhang legendáját ismerik. Pedig éltek itt óriások, hableányok, pásztorleánykák aranyszőrű kecskenyájjal, átkokat szóró gonosz boszorkák, a Keszthelyi-hegységben pedig vadleányok, kiknek derekán csupán egy kendő, keblüket aranyhajuk fedte, de jaj annak a halászlegénynek, ki meghallja csábító éneküket!
Aztán ott vannak a történelmi mondák: Lehel vezér (akiről egyesek szerint Balatonlelle a nevét kapta) a vejét is a balatoni népek közül választotta, Szent István elátkozta a törökkoppányi békákat, mert nem hallotta tőlük Koppány seregeinek lódobogását, a Káli-medencében pedig egy gonosz fekete török emlékét őrzi a Fekete-hegy.
Blogomon találhatóak meg ezek a mondák, az elmúlt évek során már csaknem ötvenre bővült a gyűjtemény. Szerelem, bosszú, átok, barátság, hűség, hősiesség, és persze számtalan kaland elevenedik meg bennük. Azért esti mesék felolvasása előtt érdemes átfutni, mert van közöttük 18 karikás is: pajzán népek is éltek a Balatonnál.