Az üres dicséret nem építi az önbizalmát
Dicsérni jó – de csak akkor, ha valódi tartalom van mögötte. Ez is kihívás, nehéz nem „túldicsérni” a gyerekeket, mert egyrészt mindenhonnan az folyik, hogy „ez az önbizalom kulcsa”, másrészt vannak gyerekek, akik erőteljesebben igénylik a visszaigazolást: „Szép lett anya?”, „Ugye, milyen ügyes vagyok?”
A pszichológia szerint ugyanakkor a túlzásba vitt, de érzelmileg üres dicséret torz énképet alakíthat ki a gyerekekben. Vagy elhiszik magukról, hogy mindig tökéletesek és sosem hibázhatnak, vagy azt látják, hogy csak akkor értékesek, ha teljesítenek (üdv, felnőttkori maximalizmus és jövőbeli kiégés). Sajnos, minden jó szándékunk ellenére egyik véglet sem ad valódi önbizalmat, tehát a dicséret megvonása is ugyanolyan káros.
Mi a megoldás? Mindig inkább azt hangsúlyozd, mit látsz értékesnek. „Láttam, hogy figyeltél a testvéredre – ez igazán kedves volt!” „Elképesztő, mennyire kitartóan rajzoltál, már rég láttam tőled ilyet!” Olvass még a témában
