Húsz évvel ezelőtt kezdődött a magánóvodák aranykora. Akkor a ,,gazdagok mulatsága” volt, ám mára már szükségszerű a létük. Nem feltétlenül azért, mert magasabb az esztétikai és nevelési színvonal, hanem azért, mert az állami bölcsődék és óvodák zsúfoltak, illetve a speciális foglalkozást igénylő gyermekeket nem tudják vállalni.
A múlt
Bölcsi-rémálom
A kilencvenes évekre a bölcsődék száma oly mértékben megfogyatkozott, hogy a várólista és komoly elbírálás rendszere lett a megszokott. A dolgozni kényszerülő kismamák – mivel a nagyszülők is dolgoznak – patt helyzetbe kerültek, hiszen csak azok engedhették meg maguknak a magánbölcsődei ellátást, akik igen jó anyagi helyzetben voltak, olyan munkahelyen dolgoztak, ami anyagilag megérte, hogy a gyermek a bölcsődében ,,senyvedjen”.
Ha a gyerek érzelmi életét nézzük, a bölcsőde egészségtelen, de van az a kényszerű állapot, amikor kikerülhetetlen.
Ha a gyerek érzelmi életét nézzük, a bölcsőde egészségtelen, de van az a kényszerű állapot, amikor kikerülhetetlen.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
