Miközben felpróbálja a cipőnket és elkopog a tükör előtt, kicsi szíve arra vágyik, bárcsak ő is nagy lehetne már, hogy ilyenben járhasson.
Tőlünk látja, hogy ez szerethető, csinos és különleges – anélkül tehát, hogy bármit tennénk, átadjuk a mintát és ezt nem kerülhetjük el.
Már egészen kis korban megmutatkozik a gyerekek egyénisége, csak figyelnünk kell. Kislányaink általában már nagyon korán megmutatják választásaikat, sokszor a dackorszak idején kiderül, alapvetően milyen hatások befolyásolják majd egyéniségüket. Figyeljünk csak a hisztikre! Nem elsősorban az evés és a lefekvés körüli jelenetekre gondolok, hanem az áruházi balhékra és az öltözködés egyre bonyolódó rituáléira. A kis öntudatos képes ötször is átöltözni, ha nem találja elég rózsaszínnek, elég csipkésnek vagy elég pörgősnek a szoknyát és már három évesen képes ragaszkodni egy ruhához vásárlás közben. Persze, a rózsaszín- és tüll-korszakok elmúlnak, jönnek mások, de a választás autonómiája megmarad és ez a lényeg, hogy eldönthesse, mit vesz fel. Olvass még a témában
Akkor vagyunk igazán nyerők, ha anyaként cinkosai vagyunk ebben a játékban, hiszen a játék a legkomolyabb dolog számára. Hatni is úgy tudunk az ízlésére, ha egyrészt magunk is ízlésesen öltözködünk, és ezt látja tőlünk, másrészt pedig, ha engedjük a saját ízlését kialakulni.
