Koh-I-Noor
Szintén egy különleges gyémántról van szó, amely nevét Nadír sahtól, Perzsia egykori urától kapta1739-körül. A történet szerint, amikor a sah a kezébe vette az ékkövet, felkiáltott, hogy „koh-i-noor” vagyis hogy „hegyi fény”. Magát a gyémántot 1100 körül találták Indiában. 1306-ból marad fent róla az első írásos emlék, mely hindi nyelven áradozik a kivételes ékkőről. Ám azt is megemlíti az irat, hogy különleges ereje csak a nőket kíméli, a férfiakra szerencsétlenséget hoz.Ez persze nem zavarta Baburt, a mongol uralkodó dinasztiák első császárát, akinek gondolatait írásban őrizék meg. Az uralkodó megállapította, hogy a gyémánt értéke megegyezik annak az összegnek a felével, amit a teljes világon egy nap alatt elköltenek. Ez persze csak egy feltételezés volt, de híven tükrözi a Koh-I-Noor hihetetlen értékét. A 186 karátos ékkő hatását először Babur fián fejtette ki, aki, miután a kő a tulajdonába került, rövid időn belül elvesztette a trónt, és száműzték országából. A gyémánt ezután több tulajdonosa életét is megkeserítette, többek között Jahan sah-ét is, aki a híres Tadzs Mahalt építtette. A követ belefoglaltatta trónusába, ám őt is utolérte az átok, és végül börtönben végezte.A gyémánt Viktória angol királynőnél lelt „nyugalomra”, akinek az utolsó lahori maharadzsa „ajándékozta”. Az uralkodónő tisztában volt a kő hatalmával, így végrendeletében kikötötte, hogy azt kizárólag nők örökölhetik, így az a királyok feleségeinek ékköve lett. Albert herceg, Viktória királynő férje, újracsiszoltatta a követ, mivel, amikor kiállították a nagyközönségnek, az emberek nem találták elég fényesnek.A 105 karátosra „zsugorodott” darab jelenleg is az angol koronaékszerek mellett pihen békességben, és azóta is kizárólag női birtokosai voltak.
