Lengyel Leonának nem kell versenyeznie, annyira egyedi a divatszakmában

Lengyel Leonának nem kell versenyeznie, annyira egyedi a divatszakmában

Címlap / Stílus / Divat / Lengyel Leonának nem kell versenyeznie, annyira egyedi a divatszakmában

A szegedi divattervező pályája elején Michel Pfeiffernek adott öltözködési tanácsokat. Amióta kendőtervezéssel és –festéssel foglalkozik, munkái megjelentek már a brit Vogue-ban, bekerült a Londoni Divathét Fashions Finest Show-jába, most pedig a tavalyi év nemzetközi stílusikonjával készül közös fotózásra. A Bien olvasóinak exkluzív interjúban árulja el, mi a sikerének titka, illetve hogyan zajlik egy napja!

– Sikerült bejutnod a divatvilág egyik legrangosabb eseményére, a Londoni Divathétre, a Fashions Finest Show keretein belül. Hogyan zajlott a válogatási folyamat, amelynek a végén a legismertebb divatdiktátorok, a legnevesebb stylistok és nemzetközi sajtó képviselői között találtad magad?
– Szeretem a kihívásokat, és bekerülni a Fashions Finest Show-ra minden szempontból annak bizonyult. Ez a nagyon rangos esemény arra hivatott, hogy támogassa a fiatal dizájnereket abban, hogy bejussanak a londoni divatéletbe. Ha arra gondolok, hogy alig másfél évvel ezelőtt kezdtem el a saját divatmárkám építésével foglalkozni, akkor még nagyon kezdőnek számítok. De ha másik nézőpontból tekintek az elmúlt egy évre, akkor látom azt is, hogy rövid idő alatt nagy utat tettem meg. Voltak nehéz időszakok és kudarcélmények, de komoly munka árán mégis eljutottam a kezdeti elképzelésből oda, hogy tavaly például a Pure London divatkiállításon mutathattam be első kollekciómat – luxus kategóriában. Kendőimet láthattuk a brit Vogue-ban, s ezen kívül a Marie Claire és az Instyle magazin is ajánlotta őket az olvasóinak. Ezek a tapasztalatok mind színesítik az eddig kialakított imidzsemet. Úgy gondolom, mindezek kellettek ahhoz, hogy most 2014-ben beválogassanak a Fashions Finest Show-ba.
– Egyedüli magyarként vehettél részt az említett show-n. Milyen fogadtatásban részesültek a munkáid, milyen élmény volt?

– Óriási megtiszteltetés volt! Nagyon inspiráló volt olyan dizájnerek között lenni, akiket ugyanaz a szenvedély motivál, mint engem, s a kezdeti nehézségek ellenére nem adták fel. Ez mindannyiunk közös pontjának bizonyult. A legtöbb kendőm élénk színekben pompázik, éppen ezért az emberek azonnal felfigyelnek rá. Megdöbbent arckifejezéseket olyankor szoktam igazán látni, amikor elmesélem, hogy az eredeti kendőt mindig kézzel festem selyemre, majd digitálisan sokszorosítom. Ezt első hallásra kevesen szokták elhinni, de amikor megmutatom az eredeti alkotást, ahol ténylegesen tapintható a festés nyoma, az teljesen lenyűgözi az embereket.
  Fontosnak tartok minden divatkiállítást, illetve olyan lehetőséget ahol a buyerekkel, stylistokkal, potenciális vásárlókkal személyes kapcsolat alakulhat ki. A Fashions Finest Show-n rengeteg elismerést kaptam. Emmanuel Ray-nek egyből beindította a fantáziáját a kendőím látványa! Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy már a fotózás részleteit egyeztetjük – amit már izgatottan várok és bízom benne, hogy hamarosan erről számolhatok be a Bien olvasóinak. Egyébként Emmanuel tévébemondó és műsorvezető, emellett stylistként is dolgozik. Színes egyéniségének és extravagáns öltözködésének köszönhetően többféle díjat bezsebelt már. Tavaly ő lett a Style Icon of the Year, tehát az év stílusikonja. – Említetted korábban, hogy kirakatrendezőként kezdted, amikor belecsöppentél a divatszakmába. Nem szokványos szamárlétráról van szó, így furdalja az oldalunkat a kíváncsiság: mi jelentette a többi lépcsőfokot a kifutókon való befutásig? – Londonba azzal az elhatározással jöttem, hogy a divatszakma minél több területén kipróbáljam magam. A kirakatrendezés fantasztikus lehetőség volt. Minden kihívásával együtt érdekesnek találtam azt, hogy máshogy mozgatja meg az ember fantáziáját – ahhoz képest, amit korábban már megtapasztaltam. Később personal shopper voltam egy luxus áruházban. Több hírességgel volt lehetőségem találkozni. Ebből az időszakból az egyik legemlékezetesebb élményem, amikor Michel Pfeiffernek adhattam öltözködési tanácsokat.
Szabadidőmben egy afrikai tervezőpárossal dolgoztam. Ők amikor a LFW-en, azaz a londoni divathéten mutatták be kollekciójukat, stylistként segítettem a munkájukat. Ez az jelenti, hogy hét napból hetet dolgoztam, ami jelen pillanatban is tény. Az egyetlen különbséget abban látom, hogy a vállalkozásom sikerélményeiből rengeteg energiát tudok meríteni ehhez az életstílushoz. Ilyen volt az is, amikor néhány nappal ezelőtt kedvenc magyar énekesnőmet, a tehetséges Zsédenyi Adriennt kapták lencsevégre, amint éppen az egyik kendőmet viseli. Régebben, amikor másoknak dolgoztam, és éppen nehéz időszakon mentem át, akkor csak az tudott átlendíteni a mélyponton, ha a céljaimra fókuszáltam. Szüleim mindig arra neveltek engem és a testvéremet is, hogy küzdjünk az álmainkért és soha ne adjuk fel. Úgy gondolom, hogy a szamárlétra minden fokán lehet valamit tanulni. Ezáltal jutottam el végül arra a szintre, hogy az eddig szerzett tapasztalataimat a saját divatmárkám építésébe fektessem. – A tervezés és a festés során a kreatív képességeidet kamatoztathatod, ám az előzőek alapján üzletasszony és menedzser is vagy egy személyben. Elmeséled, milyen egy átlagos munkanap, amikor össze kell egyeztetned ezeket a szerepeket?
– Amikor kiállításra vagy szakmailag fontos eseményre készülök, akkor inkább az üzletasszony énemnek engedek nagyobb teret. Általában korán kelek, reggelizem – anélkül nem indulhat nálam el a nap. Amikor a kávénál tartok, már a határidőnapló is előkerül. Ilyenkor átfutom a jegyzeteimet, majd az e-mailekkel foglalkozom. Az FFS előtt fontos volt a meghívók kiküldése, a reklámanyag szerkesztése, valamint nyomtatása. Ezek a feladatok többnyire engem szoktak megtalálni. Szeretek hosszabb ebédszünetet szervezni magamnak, amikor kikapcsolódom, és például elmegyek a közeli parkba, vagy galériában kiállítást látogatok. Az esti órákat szoktam leginkább a festésre használni. Közel állnak hozzám azok a munkáim, melyeket egy hosszú nap után születnek meg. Ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire fontos a festés számomra, hiszen ez kell ahhoz is, hogy este nyugodtan tudjak aludni, mert sokszor a napi feszültség levezetésére is szolgál.
– A selyem nagyjából ugyanazt jelentheti számodra, mint az írónak a papír, vagy a festőnek a vászon. Az alkotási folyamatot ebben az esetben hogyan kell elképzelni? Megjelenik a lelki szemeid előtt az egész elkészült kendő, vagy csak a kulcsmotívum egy-egy része, s menet közben alakul a többi?

– Gyakran kelek reggel egy konkrét képpel a fejemben és hagyom, hogy ez napközben alakuljon, formálódjon bennem, majd délután vagy inkább este megfestem azt. Ez – mondhatni – az ideális esetek közé tartozik, és örülnék, ha mindig így lenne. De az itteni rohanó életem sokszor mást diktál. A legtöbb esetben hangulatot festek színekkel. A selyemfestés technikát teljesen kimeríthetetlennek tartom. Nincs két egyforma munkám, és lehetetlennek tartom, hogy megismételjek egy-egy alkotást. A lehetőségek tárházát jelenti számomra.
– A magyar motívumokra épülő Hungarian Essence kézzel festett kollekciód elkészítéséhez mi adta a motivációt? Ezek az egyedi kendők hazai vagy külföldi berkekben örvendenek nagyobb népszerűségnek?
– A magyar motívumok közel állnak a szívemhez. Mindig megfordulnak utánam, amikor ezeket a kendőket viselem. A motivációt az adta a Hungarian Essence kollekcióhoz, hogy egy olyan környéken, ahol a Rolls Royce-ból kiszálló kalapos-kesztyűs dámákhoz vagyok szokva, már többször láttam hölgyeket magyar motívumhoz hasonló díszítéssel ellátott ingben vagy kabátban. Tavaly nyáron, amikor bemutattam a munkáimat a Pure London divatkiállításon, az absztrakt stílusú kendőim mellett a kézzel festett magyarosoknak is helyet biztosítottam. Célom az emberekhez eljuttatni azt az üzenetet, hogy mi magyarok olyan nemzeti kinccsel rendelkezünk, amire bárhol a világon büszkék lehetünk. Óriási siker volt!
– A hazai divatvilágban nem számít gyakorinak, hogy egy tervező egy bizonyos kiegészítő-típusra fókuszáljon. Nemzetközi szinten elsősorban olyanokkal kell versenyre kelned, akik ugyancsak kendőkön élik ki a kreativitásukat, vagy inkább a többféle holmit gyártókkal?

– Nem kell versenyeznem, mert amit csinálok az egyedi és rám jellemző! A kendőimet egyre inkább megismerik az emberek, és ezek után bármivel is fogom kiegészíteni a repertoárt, mindenki be fogja tudni azonosítani a stílusról, hogy az enyém.
– A világ mely tájairól voltak már vásárlóid, érdeklődőid?

– Megrendeléseim voltak már Angliából, Amerikából és Japánból is. A jó minőségű Angliában gyártott termékekre mindig van igény, éppen ezért a divatkiállításokon is pozitív fogadtatásban szoktak részesülni a munkáim. Annak pedig külön örülök, hogy Magyarországon szintén vannak már követői a márkámnak.
– Olvastuk, hogy 2014-ben már nemcsak a hölgyeknek, hanem uraknak is készítesz luxuskendőket. Világos, hogy ilyen minőségű daraboknak a divatbemutatókon bérelt helyük van – de mit mondasz, a hétköznapi életben milyen helyzetben jöhet jól egy olyan összeállítás, amelynek a nyak köré tekert selyem a fénypontja?

– Több férfi ismerősöm kérte, hogy ideje lenne rájuk is gondolnom, mégpedig hűvösebb árnyalatú kendők tervezésével, amelyeket őket is szívesen viselnének. Az első néhány dizájn egyelőre csak kísérleti szándékkal készült. A divathét alatt nagyon jók voltak a visszajelzések, ezért már tervezem az újabb darabokat – ezek már nagyobb anyag- és méret variációban lesznek elérhetők. A kendőim használatát szeretem a vásárlóim fantáziájára és kreativitására bízni, hiszen fontos az is, hogy az adott személy milyen stílust képvisel. Ezért általánosan válaszolva a kérdésre úgy gondolom, hogy a mostani kendőket inkább lezseren elegáns viselethez tudom elképzelni: például egy szövetzakón lazán megkötve.
– A kollekcióbővítésről már lerántottuk a leplet. Milyen terveid vannak még a jövőre nézve?
– A John Lewis, Anglia egyik legnagyobb múlttal rendelkező luxusáruháza idén ünnepli alapításának 150. évfordulóját. Ennek alkalmából felkértek arra, hogy tartsak előadást a selyemfestésről az absztrakt stílusú kendőim bemutatásával. A rendezvény helyszínéül a JL Heritage Club-ot választották, amely kulturális célokat szolgál. Különböző művészeti eseményeket, kiállításokat szerveznek a JL törzsvásárlóinak, s az ott dolgozó személyeknek. Hihetetlenül megtisztelőnek tartom a lehetőséget, és még az is megtörténhet, legközelebb arról fogok beszámolni: sikerült néhány magyar motívumot is megismertetnem az angolokkal.
– Akinek megtetszettek a varázslatos kendők a képeken, hogyan tehet rájuk szert?

– A honlapomon keresztül lehet megvenni a munkáimat, a leonalengyel.com-on. Ha pedig ellátogatnak a következő kiállításomra, akkor személyesen is találkozhatnak velem, és vásárolhatnak tőlem.    

VIDEO Ők lesznek 2024 legszerencsésebb csillagjegyei

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!