A lélek ritmusa lassúbb, mint a jelen világunk – Ezért nehéz megélni a pillanatot

Sokan hajlamosak arra, hogy ahelyett, hogy a jelenükre, a most zajló dolgaikra, az élet aktuális örömeire koncentráljanak, a boldogságot megpróbálják a múltban vagy a jövőben keresni. Ha viszont ezekből az idősíkokból ragadunk ki egy kellemes már megtörtént vagy vágyott pillanatot, akkor a szorongásunkat akár növelhetjük is ezzel. Szakértőt kérdeztünk arról, hogy miért vagyunk hajlamosak a múltban vagy a jövőben keresni a boldogságot, és hogyan lehetünk képesek arra, hogy a jelenben éljük meg a pillanatot, az apróbb, boldog eseményeket ehelyett.

Kőrösi Beáta, pszichopedagógus, mediátor, szupervizor szerint napjainkra a felgyorsult életritmus jellemző: a számítógépünkön egyszerre több weboldal van egymás mellett megnyitva, közben beszélgetést folytatunk valakivel egy csevegő alkalmazáson, emellett talán háttérzaj a televízió, vagy a zene. Többszörösen túl van terhelve az agyunk és a lelkünk ezzel a számára feldolgozhatatlan tömegű, folyamatosan rendelkezésre álló információval, amellyel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni.

– A környező világ emellett  természetesen érzelmileg is hat ránk: folyamatosan azt érezzük, hogy annyi lehetőség vesz körül bennünket, hogy ha egy percre is lankad a figyelmünk, akkor kimaradunk valamiből.

Nagyon erőssé válik bennünk az a kép, hogy az állandó pörgés nélkül elmulasztunk valamit, míg a többi ember valódi élményekben részesül.

A túlterhelés elől mentálisan „menedéket” keresünk: kilépünk a múltba vagy a jövőbe, és ez még nem minden – időutazásunknak lehet pozitív és egy negatív forgatókönyve is, attól függően, hogy saját lelki alkatunk, személyiségünk az adott életszakaszunkban épp milyen állapotban van – tudtuk meg a szakembertől.

Növekvő félelem és szorongás

Ha kiragadunk egy kellemes pillanatot a múltból, vagy egy vágyott pillanatot a jövőből, az önmagunk megnyugtatását hivatott szolgálni: azt hisszük, ez lesz majd az a pont, ahová átmenetileg a jelen zaklatottságából lehorgonyozhatunk, pedig ez csupán illúzió.

– A múlt vagy a jövő pillanatával kapcsolatban azonnal újabb információkkal halmozzuk el magunkat: például képeket nézegetünk a nyaralásról, vagy utazós weboldalakon ábrándozunk, így aztán továbbgyűrűzik bennünk az információ-feldolgozási terhelés, ezáltal pedig az érzelmi-szellemi zaklatottság is – mondta el Kőrösi Beáta.

A negatív forgatókönyvek esete még borúsabb, mert a múltbeli, immáron változtathatatlan eseményeknél való időzéseink során tovább fokozódnak a negatív érzelmek – elégedetlenség, megbántottság, csalódottság, harag, alkalmatlanság érzése, a jövőre vonatkozó negatív forgatókönyveink pedig a szorongást, félelmet növelhetik bennünk.

Az információs társadalom megjelenése előtt az emberek többsége a mindennapi élet során megtanulta a komótos, nyugodt tevékenykedés tempóját: az ételek megtermelése, előkészítése, konzerválása, a mindennapok feladatai, a rendelkezésre álló eszközök fejlettségi szintje hosszabb, elmélyültebb cselekvést kívánt az emberektől.

A szakember elmondása szerint a jelen tiszteletét, a múlt hátrahagyását és a jövő egészséges mértékű tervezését tanuljuk is attól függően, hogy a családunkban milyen mentalitás volt jellemző, miben nőttünk fel, a számunkra fontos embereknek milyen volt az időhöz való hozzáállása – ez nagyban meghatározza, mi milyenné válunk.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Oldalak: 1 2

»