Gyakran halljuk, hogy Magyarország mennyire polarizált ország lett. Baráti társaságokat, családokat, munkahelyi közösségeket szakít szét a politika: régi barátok fordulnak el egymástól, rokonok vesznek össze ünnepi asztaloknál, és viták mérgezik meg a korábban békés beszélgetéseket.
Ez a jelenség önmagában is fájdalmas, hiszen mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy egy demokráciában lehet vitatkozni, lehet másképp gondolkodni, mégis közös alapokra építve megőrizni a kapcsolatainkat. Nem kellene, hogy a politikai nézetek olyan falakat emeljenek, amelyeken már nem lehet átlátni.
Elméletben ez nagyon szépen hangzik: különbséget tudunk tenni a nézeteink és a személyes kapcsolataink között. Ám a valóság egyre inkább azt mutatja, hogy a politikai irányzatok nem egyszerűen különböző véleményeket képviselnek, hanem sokszor egymással összeegyeztethetetlen világképeket. Már nem arról van szó, hogy az adó mértékén vagy a Szabadság híd színén vitatkozunk – bár ezek is komoly politikai kérdések lehetnek –, hanem arról, hogy teljesen másként gondolkodunk az alapvető emberi értékekről. Olvass még a témában
Ha csak arról lenne szó, hogy kinek melyik párt programja szimpatikusabb, vagy hogy melyik kormányzati intézkedést tartja hasznosabbnak, valószínűleg könnyebb lenne különválasztani a politikát a magánélettől. Egy-egy adópolitikai kérdés vagy gazdasági vita miatt talán valóban nem érdemes emberi kapcsolatokat megszakítani. Ezekről lehetne kulturáltan vitatkozni, érveket ütköztetni, akár kompromisszumra jutni.