A kép
A nővérem halála után az egyik rokon készíttetett nekem róla egy képet. Hatalmasra (100 x 80 centisre) felnagyíttatott róla egy – egyébként rendkívül előnytelen – fotót, aranyozott keretbe tetette és megkérdezte, a nappaliban melyik falra szeretném feltetetni. Amikor mondtam neki, hogy köszönöm az ajándékot, de képtelen lennék ezt a (borzalmas) óriási képet nézni minden nap a halott nővéremről, ő azt mormogta az orra alatt, hogy akkor nem is szerettem.
Ne is mondd…
Apám relatív fiatalon, 64 évesen hunyt el hirtelen, tavaly november végén. Megrázott a halála, főleg mert pár héttel az ünnepek előtt történt a dolog. Éppen a szentestét próbáltam túlélni, amikor hívott a sógornőm Angliából, hogy hogy vagyunk. Mondtam neki, hogy nagyon nehéz ez az első karácsony apa nélkül, mire ő: „Ne is mondd, én meg egy hete szakítottam a pasimmal, úgyhogy átérzem, mert én is teljesen kivagyok!” Majd belekezdett egy félórás monológba, hogy hogyan mentek szét. Nem igazán erre volt szükségem abban a pillanatban.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
