Minden tavaly kezdődött, de az akkori bizakodás januárban már teljesen szertefoszlott. Mert elment apa.
Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mivel sokak küzdenek a mai napig azzal a gyásszal, amit a vírus okozott.
Csak néhány napot kellett volna kibírni az oltásig. Mi lett volna, ha apa megkapja? Mi lett volna, ha nem abba a kórházba megy? Vagy akkor, ha korábban kerül be? Mi lett volna, ha… Ezeket a kérdéseket elengedtem, mert mindegyik valahol odáig vezetett, hogy magamat okolom. Olvass még a témában
„Jutalmazom magam, mint valami idomított állatot” – Személyes történetek és módszerek a lustaság leküzdésére
Van néhány helyzet az életben, amikor bátran lehetsz önző
Étkezz úgy, mint Barbie: Margot Robbie elárulta a kirobbanó formája titkát
Egy tető alatt az anyóssal: két olvasónk elmeséli, milyen valójában
Minden más lesz
Ami biztos, hogy idén karácsonykor apa nem fogja leenni a diót a linzerről, nem borozgatunk és nem pókerezünk. Nem jön télen biciklivel, hogy fát rakjon a tűzre hajnalban. Nem ír több üzenetet, küld régi képeket és nem is nevetünk együtt. Ez az ünnep más lesz, mint eddig volt, de pont ezért fontos, hogy úgy töltsük el azt a néhány napot, ahogy apa szerette volna: vagyis amennyire lehet, vidáman, szeretetben, egymás társaságában.
Egy szeretett ember elvesztése mindig, minden életkorban rettenetes.
Az én esetemben életem legfontosabb pillanatai telnek el nélküle. Az esküvőm, a költözésünk és minden, ami ez után következik. De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre most a karácsony közeleg, ami az elmúlt évben sem attól volt feszült, hogy kinek mit vegyek, vagy hány helyre kell menni és örülni fognak-e az ajándéknak. Csak egy másodlagos dolog volt a szeretet ünnepe, amire összegyűlt a család, de hiába a csodaszép fa, a finom ételek és a jó beszélgetés, mégis mindenki érezte, hogy valami nem stimmel.
Apa már kórházban volt, ráadásul nagyon messze és a szabályok szerint nem látogathatta senki. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, igyekeztünk minden erőnket összeszedni, hogy legalább valahogy őt fel tudjuk vidítani és lelket öntsünk bele. Ez félig-meddig össze is jött, talán mi is azzal nyugtattuk magunkat, hogy minden rendben lesz, mert ennek így kell lennie. Nem lehet másképp.
Nem lehet, hogy az erős apukámon kifog bármilyen betegség.