„Egy romantikus hajóútra szerveztük az első randinkat. Mindketten nagyon készültünk rá és csodálatos lehetett volna, de egyáltalán nem találtuk a közös nevezőt. Sok volt a kínos csend, nem sikerült ráhangolódnunk a másikra, egyszóval olyan volt a randi, amiről az első pár perc után legszívesebben lelépnél valami ürüggyel. De hova szívódj fel egy háromórás hajóút alatt? Életem leghosszabb 3 órája volt…”
„Nem tudom, képes lesz-e bárki überelni az én kínos randimat. Közös volt a match-ünk egy sráccal és megbeszéltünk egy korai ebédet. Gondolom, éppen egy buliból jött, mert részegnek tűnt. Megállt előttem, furcsán nézett, oldalra fordult és belehányt a tujába. Aztán annyit mondott, hogy „akkor szia”, és elment. Örülök, hogy nem akarta folytatni.”
„Egy srác randira hívott, majd megkérdezte, hova szeretnék menni. Mondtam, együnk sushit, ha neked is megfelel. Mondta, hogy persze. Aztán, amikor sushit rendeltem, közölte velem, hogy „fújj, én utálom a sushit”. Próbáltam finoman célozni rá, hogy akkor nem lett volna muszáj ide jönnünk, de gondoltam ezen túllendülünk. Aztán rendeltem egy sapporót is, amihez örömmel csatlakozott. Gondoltam végre valami közös nevező! Megkaptuk az italt, erre megszólal: „Jaj, ez sör? Nem vagyok oda a sörért”. Ott már tudtam, hogy ez egy rövid életű kapcsolat lesz.”
