Az emberi életben egy valami biztos: aki megszületik, az egyszer meg is hal. A halál gondolata, témája egyidős az emberiséggel és abban a szerencsés korban élhetünk most, hogy folyton megtudunk róla valami újat.
Mérhető agyi aktivitások az élet végén
A Science Reports folyóiratban publikáltak egy új tanulmányt, ami azt vizsgálta, vajon halljuk-e szeretteinket, a szobánkban történteket akkor, amikor életünk legvégéhez érkeztünk. A tanulmány szerzői EEG-t alkalmaztak, miközben az eszméletlen betegek agyának aktivitásának monitorozták életük utolsó óráiban, egy Vancouverben található hospice házban.
Az eredményeket összehasonlították más, olyan hospice-betegek EEG adataival, akik még tudatuknál voltak, illetve egy egészséges, fiatalabb kontrollcsoporttal is. A teszt során mindegyik csoportnak ugyanazt a hangsor-sorozatot játszották le ismétlődő mintázattal. Időnként változtattak rajtuk és hibákat vétettek el, oda nem illő hangjegyek segítségével. Ezek után a kutatók olyan agyi jeleket kerestek, amelyekről ismert, hogy az agy akkor produkálja őket, amikor rendellenes hangokat észlel.
A folyóiratban megjelent tanulmány szerint életünk utolsó óráiban agyunk működése nemhogy elhalványulna, egyenesen erősödik.
Hasonlóan kezd el funkcionálni, mint fiatalabb korunkban – legalábbis bizonyos területeken. A vizsgált, külső ingerekre látszólag nem reagáló hospice betegek hallórendszere hasonlóan reagált, mint amit a kontrollcsoportok esetében felfedeztek a kutatók.
Ebből arra következtettek, hogy csupán néhány órával életünk utolsó pillanatai előtt a hallásunk még mindig remekül működik, az egyik legutolsó érzékszervünk, ami végül elveszíti a funkcióját.
Maradjunk velük és beszéljünk nekik, amíg csak lehet
A tanulmány összegzéseként a kutatók megjegyezték, hogy a haldokló emberek agya ugyan képes volt felismerni bizonyos hangokat a halál előtti pillanatokban is, az egyelőre nem világos, hogy a válaszreakciók mennyire voltak tudatosak, tisztában voltak-e azzal, mit jelentenek a szavak, a hangok.
A tanulmány szerzője szerint a résztvevők agya egyértelműen reagált a hallott ingerekre. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy emlékeznek-e azokra, illetve az sem egyértelmű, hogy azonosítják-e a szavakat, vagy megértik-e még a nyelvet.A várható, természetes halál előtti utolsó órákban sok ember lép a reagálatlanság időszakába, ami során láthatóan nem válaszolnak a környezetükből érkező ingerekre. Ebből úgy tűnhet a családtagoknak, hogy érdemtelen időt szánni a kapcsolattartásra. Pedig egyre bizonyosabb, hogy sok haldokló a tapintást és a hangokat is érzékeli annak ellenére, hogy nem tudnak megbízhatóan jelezni.
A biztos eredmények értékelését tovább nehezíti, hogy akiknek fájdalmát opioid gyógyszerekkel csillapítják, kevésbé reagálnak külső környezetükre, amikor a haldoklás végső szakaszába lépnek. A kutatók viszont úgy vélik, még ők is megőrizhetnek bizonyos rejtett tudatosságot.