Lecserélődtek a barátaim, mióta gyerekem van – a számuk mégsem változott

Néha megszakadnak kötelékek, néha újak alakulnak. De mitől függ mindez? Boldogságkutatók úgy vélik, hogy elsősorban szociális kötelékeink felelősek boldogságunkért, tehát a családunk után a barátaink a legfontosabbak számunkra.

Biztos voltam benne, hogy az anyává válás során megváltozik majd a baráti köröm, de ahogy végül átalakult az életem, arra még én sem számítottam. Nem tartottam a változástól, mert néhány évvel korábban tudatosan, fokozatosan, saját magam alakítottam át a baráti társaságomat, míg végül egy kezemen is meg tudtam számolni, hány olyan ismerősöm maradt, aki tényleg közel áll hozzám.

Régi új ismerős

Néhány igazán közeli lánybarátot leszámítva mindig is a fiúkkal éreztem jobban magam. Nem is jut eszembe, van-e olyan gyerekkori fiú barátom, akivel ne ápolnék még ma is jó viszonyt. Bár nem találkozom velük rendszeresen, ha összefutunk, mindig ott tudjuk felvenni a fonalat, ahol abbahagytuk. Függetlenül attól, hogy ők már apák, vagy csak tervezik a családot, egy percig sem érzem feszélyezve magam mellettük – és ezzel szerintem ők is így vannak.

Egyszer, még várandósan sétálgattam, amikor az egyik ilyen barátom megállt mellettem autóval és gratulált, nem is tudta, hogy babánk lesz. Beszéltük, hogy „majd valamikor jó lenne leülni inni egy kávét”, de aztán – ahogy az ilyen esetekben lenni szokott – elmaradt a találkozó, engem pedig bedarált az a mókuskerék, ami a csecsemők első néhány hónapjára igazán jellemző. Időnként váltottunk néhány üzenetet, és amikor végre abbamaradt a hasfájós korszak, meg is látogatott minket. Ugyan még a rokonságában sincs gyermek, azonnal egymásra hangolódott a kislányommal, úgy játszott vele, mintha egy férfi számára ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Azóta hol gyakrabban, hol ritkábban tudunk találkozni, de minden egyes alkalommal úgy válunk el egymástól, hogy számos dolgot nem volt időnk megvitatni. Ő tipikusan olyan barát, akivel kiválóan sikerült a kapcsolatunk felfrissítése, az eltelt évek egyáltalán nem akadályoztak minket abban, hogy újra igazán jóban legyünk. 

Az új barátok

Amikor az ember új élethelyzetbe kerül, akkor óhatatlanul átalakul a baráti köre – jó esetben bővül. Tipikusan ilyen, amikor anyai örömök elé nézünk, és már a várótermekben, a szülészeten is ismerkedünk másokkal. A közös téma, a friss élmények adottak, az már más kérdés, hogy nyilván nem mindenki nyerheti el a szimpátiánkat – de nem is kell. Esetemben ez igazán akkor teljesedett ki, amikor elkezdtünk közösségbe járni a kislányommal.

A különféle játszóházak, programok, babaklubok mind-mind lehetőséget nyújtottak arra, hogy sok anyukával megismerkedjek, ám valamiért ezek a kapcsolatok tiszavirág életűek voltak – egyet leszámítva.