Láthatatlan és végtelen munka
Szakértők szerint ezt a rejtett munkát három, egymást némileg kategóriába lehet sorolni.
- Van a kognitív munka, amely a háztartási felelősség minden gyakorlati elemére vonatkozik, ideértve a gyerekprogramok megszervezését, a vásárlást és a nap tervezését.
- Aztán ott van az érzelmi munka, amely gondoskodik a család békéjéről; a viták lecsendesítése, ha a gyerekek összevesznek vagy hisztizni kezdenek, vagy éppen aggódnak az iskolai eredményeik miatt.
- Harmadszor: a mentális terhelés, ami a kettő metszéspontja: mindannak előkészítése, megszervezése és előrelátása, amit érzelmi vagy gyakorlati szinten meg kell tenni azért, hogy a dolgok gördülékenyen haladjanak.
A láthatatlan munka mérése ugyanakkor – éppen azért, mert kevésbé látványos – nehézségekbe ütközik. 2019-ben Allison Daminger, a Harvard Egyetem szociológiai és szociálpolitikai doktorjelöltje megállapította, hogy bár a kognitív háztartási munkával foglalkozó tanulmányának legtöbb résztvevője ugyan rájött, hogy a nők végzik az otthoni teendők oroszlánrészét, ettől még erre nem kezdtek „normális munkaként” tekinteni.
35 pár vizsgálata során megállapította, hogy a férfiak olyan szavakkal hivatkoztak a feleségükre, mint a „projektmenedzser”. Azt mondták, hogy „több dolgot követ nyomon”. Olvass még a témában
Kutatók szerint egyébként a mentális terhelés azért is helyeződik a nőkre, mert a társadalmi szerepek miatt ők eleve hajlamosabbak többet aggódni. Mi vagyunk azok, akik folyamatosan megkérdőjelezzük a teljesítményünket, azon rágódunk, hogy vajon eleget teszünk-e a különböző területeken.
Szünet nélkül azt mérlegeljük, hogy a döntéseink milyen hatással lesznek a gyermekeink jövőjére.
Mindez persze nem pusztán azért alakult így, mert a nőknek annyira természetében lenne az aggódás. Sokkal inkább azért, mert a tetteink más megítélés alá esnek. Ha halomban áll a mosatlan, vagy már megint pizzát rendelünk vacsorára, az a társadalom szemében még mindig a nőkre vet rossz fényt.
Azt implikálja, hogy az anya feladata ezekről a dolgokról gondoskodni. Ha a gyerek szedett-vedett ruhákban megy a játszótérre, és azt mondjuk, „apa öltöztette”, akkor ez aranyos és vicces. Ha ugyanezt anya teszi, akkor ő rossz szülő.
