A világ érzékelésére már születésétől készen áll az emberi agy. A látás az egyik módja, hogy felfedezzük környezetünket, a látószerv és a látáshoz szükséges idegrendszer pedig a születés idejére teljesen kifejődik. Ezután már csak az ingerek hiányoznak, amelyek az idegsejtek közötti kapcsolat kialakulásához szükségesek. A babának ugyanis szüksége van megfelelő ingerekre a látás végleges szintjének kialakulásához. Vagyis különböző formákat, színeket, vonalakat kell látnia, hogy azok ne csak retináján hagyjanak képet, hanem az agya is fel tudja dolgozni az ingereket.
A vizuális memória segítségével képes felismerni később a tárgyakat, megkülönböztetni őket egymástól. Tehát nagyon fontos a látás kialakuláshoz, fejlődéséhez, hogy már korán megtörténjen az ingerfelvétel. A retina által felvett jeleket a látóideg így tovább tudja vinni a megfelelő agyi területekre, ezért a vizuális információk feldolgozásra kerülhetnek. Így leszünk képesek vizuálisan is észlelni a környezetünket.
Mi történik abban az esetben, ha az agy nem kapja meg ezt a korai vizuális bemenetet?
Akik születésüktől fogva vakok, pontosan ebben a helyzetben vannak. A retina nem visz infókat az agyba, így az agy nem is képes támogatni a vizuális észlelést. Továbbgondolva a dolgot, vajon mi történne abban az esetben, ha a látássérült hirtelen képessé válna a látásra, legalábbis a szem működését tekintve? Elég lenne, hogy a retina képes felvenni az ingereket és az agy automatikusan alkalmazkodna az újfajta ingerek feldolgozásához? Olvass még a témában
Megvan, melyik kávé a legjobb az egészségednek
3 szokás, amely ronthatja az önbizalmad – a pszichiáter szerint
„Félretenni nem tudok, hónapról hónapra élek és ebbe belekeseredtem.” Mikor hunyt ki benned a láng?
„Nem haverkodunk mióta megtudta melyik pártra szavaztam” – Miért szakadnak meg a gyerekkori barátságok férfiaknál?
A kérdést a Psychological Science 2022. júniusi számában megjelent tanulmány próbálta megválaszolni amely egy indiai kutatás eredményeit összegezte. A vizsgálatban olyan emberek vettek részt, akik születésüktől nem láttak, nagyon korán kialakult szürkehályog miatt. A kutatás időszaka alatt mindannyian átestek szemműtéten, átlagosan 13 évesen volt az első műtétjük. A vizsgált alanyok eredményeit egy normál látású egyénekből álló csoportéhoz hasonlították. Ennek a csoportnak a tagjai olyan speciális kontaktlencsét viseltek, ami elhomályosította a látásukat, így szimulálva a szemműtéten átesett betegek műtét utáni látásélességét.
Valamennyi résztvevő több vizuális memória tesztet végzett el. Ezek során 10, 20, 40 és 80 képből álló sorozatokat néztek meg, ezeket kellett aztán felismerni több másik kép között. A képek vegyesen ábrázoltak konkrét tárgyakat és absztrakt mintákat. A vizsgálatokat több alkalommal is elvégezték, a nem látókkal először a műtétjük előtt teszteltek, majd a műtét után több alkalommal is.
