1960-ban Madeline Gins és Susaku Arakawa művészházaspár igazán nagyratörő ötlettel állt elő. Olyan házakat, lakótömböket és parkokat terveztek és építettek, amik elképzeléseik szerint meghosszabbította volna az emberek életét. Törekvésük – melyről könyvet is írtak – a „Visszafordítható Végzet” nevet viselte. Mikor Arakawa 73 évesen meghalt, megtört felesége azt nyilatkozta, hogy „ez a halandóság-dolog nem jó hír”, de továbbra is hitt abban, hogy „az öregedést meg lehet állítani”. Ugyan három év múlva ő is elhunyt, de valamiben mégis igazuk volt.
Kutatások támasztják alá ugyanis, hogy a közösségi kapcsolatainknak nagy szerepe van egészségünkben és ezáltal abban, hogy meddig élünk. Legyen valaki akármilyen introvertált, szüksége van emberi társaságra, tehát egy eldugott faház ugyan remek hely a meditációra, de hosszú távon mégsem jó nekünk. A teljes élethez kellenek a társas kapcsolatok, így az ideális otthon lehetőséget ad arra, hogy a közösséggel kapcsolódjunk, még ha csak annyiban is, hogy pár szót váltunk a szomszédokkal.
A terasz előnyei
A nevadai Építészeti Egyetem egyik professzora, Dakar David Kopec „építészeti pszichológus” azt javasolja, hogy olyan otthonba költözzünk, aminek van terasza vagy verandája, ami az utcára néz. Olvass még a témában
„Egy ilyen terasz lehetőséget ad arra, hogy a járókelőkkel, kutyasétáltatókkal társalogjunk, vagy csak figyeljük őket. Nem zárt, hanem a szabadban van, így a napfény növeli szerotonin-szintünket és jobb, hogy kint vagyunk és nem a szobában. Az ideális otthonból kinézve látjuk a természetet – de minimum néhány fát – és közel vagyunk más emberekhez.”
