Egyre gyakrabban történik azonban meg, hogy pörgetem az Instagramot, lájkolom, ami megmosolyogtat, elmentem az outfitet, ami inspirál – aztán egyszer csak szembejön egy gyerek. Nem egy ismerősöm gyereke, amint éppen a homokozóban lapátol, hanem egy influenszer gyereke tökéletesen megkomponált háttérrel, sminkben, pózolva, hashtagekkel ellátva. Vagy, ha anyu és apu azt szeretnék, hogy követőik elájuljanak tőle, mennyire „autentikusak”, akkor mindennapi valójában mosolyog a gyerek a kamerába, egy olyan intim, otthoni pillanatban, amihez viszont nekem, az anyukája vagy apukája követőjének, semmi közöm. Ilyenkor automatikusan megnyomom az „unfollow” gombot.
Nem azért, mert ne szeretném a gyerekeket. Pont azért teszek így, mert sokkal értékesebbnek tartom őket annál, hogy üzleti célokra használjuk őket. Mert számomra elfogadhatatlan, hogy egy ártatlan gyerek arca, mosolya, élete lájkok és kampányok eszközévé váljon.
Egy gyereknek joga van a magánélethez
Az influenszerek óriási hatással vannak a közönségükre. Amikor valaki pénzt keres azzal, hogy a gyerekét mutogatja, azzal nemcsak a saját felelősségét adja fel, hanem a gyereke jogait is semmibe veszi. Egy gyerek nem „tartalom”, nem reklámtábla, nem a közösségi médiás jelenlét kiegészítő kelléke. Egy gyereknek joga van a magánélethez, a méltósághoz – még akkor is, ha még nem tud szavakkal kiállni érte. Olvass még a témában
Gyakran hallom a védekezést: „De hát a gyerek is élvezi!” Lehet, hogy a gyerek szereti a közös programot, a fényképezkedést – de azt nem érti meg, hogy ezek a képek örökre fent maradhatnak az interneten. Ami azt illeti, nem vagyok róla meggyőződve, hogy a róla posztoló szülő megérti…
Egy gyerek nem tudja előre látni, milyen érzés lesz kamaszként, felnőttként, ha a diáktársai előásnak egy kisbabás, kínos vagy éppen túl intim képet. Éppen ezért a szülő felelőssége lenne előre gondolkodni helyette.
És itt nem csak arról van szó, hogy ezek a képek „cukik” vagy sem, mert persze, gyakran valóban azok. Csak éppen nem tartoznak rám. Mégis, sokszor olyan szponzorált tartalmakban szerepelnek a gyerekek, ahol világosan látszik: a jelenlétük nélkül a poszt kevesebb figyelmet kapna. Ruhareklámok, játékpromóciók, családi „őszinte pillanatnak” álcázott hirdetések. A gyerekeket az influenszerek sokszor marketingeszközként használják, miközben a gyerek ebből semmit sem ért – és még kevésbé járul hozzá tudatosan.
