Egyre gyakrabban történik azonban meg, hogy pörgetem az Instagramot, lájkolom, ami megmosolyogtat, elmentem az outfitet, ami inspirál – aztán egyszer csak szembejön egy gyerek. Nem egy ismerősöm gyereke, amint éppen a homokozóban lapátol, hanem egy influenszer gyereke tökéletesen megkomponált háttérrel, sminkben, pózolva, hashtagekkel ellátva. Vagy, ha anyu és apu azt szeretnék, hogy követőik elájuljanak tőle, mennyire „autentikusak”, akkor mindennapi valójában mosolyog a gyerek a kamerába, egy olyan intim, otthoni pillanatban, amihez viszont nekem, az anyukája vagy apukája követőjének, semmi közöm. Ilyenkor automatikusan megnyomom az „unfollow” gombot.
Nem azért, mert ne szeretném a gyerekeket. Pont azért teszek így, mert sokkal értékesebbnek tartom őket annál, hogy üzleti célokra használjuk őket. Mert számomra elfogadhatatlan, hogy egy ártatlan gyerek arca, mosolya, élete lájkok és kampányok eszközévé váljon.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






