Kevesebb kettős mérce, több kulturális árnyalat
Üdvözölendő fejlemény, hogy a kutatás nem talált erős nemi kettős mércét: férfiak és nők hasonló módon ítélték meg a múltbeli partnerszámot. Voltak ugyan kulturális eltérések (például az amerikai és skandináv válaszadók megengedőbbnek bizonyultak, mint a kelet-európai vagy ázsiai résztvevők) ezek azonban még így sem írták felül az alapmintázatot.
A kapcsolódás persze ritkán kezdődik statisztikák elemzésével, sokkal inkább apró benyomásokkal, kimondatlan érzésekkel és azzal a felismeréssel, hogy a másik nem a múltját magyarázza, hanem a jelenét éli – és a jövőjét tervezi.
A tanulmány egyik legfontosabb üzenete talán az, hogy egyre kevésbé vagyunk ítélkezőek, mint ahogyan azt társadalmi szinten gondoljuk. Már nem egyetlen szám dönti el, hogy valakit „kapcsolatra alkalmasnak” érzünk-e, sokkal inkább azt figyeljük, hogy a másik most hol tart, milyen irányba halad, és mennyire érezzük mellette azt, hogy készen áll a stabilitásra. Olvass még a témában
Kikkel kerülj kapcsolatba szakítás után? A legrosszabb és legjobb embertípusok a gyógyulás útján.
„Megsértődött, mert a gyerekeit nem tettem a végrendeletembe” – 10 rémes szakítós történet
Mit szúrsz ki először a képen? A válaszod megmutatja, hogyan formál téged a szerelem
„Nem fogok többet mindent én fizetni” – Mi az, amit már soha nem fogsz elkövetni egy párkapcsolatban?
