„Köszönd meg szépen!” – Rossz a gyereknek, ha ráerőltetjük az udvariasságot?

„Köszönd meg szépen!” – Rossz a gyereknek, ha ráerőltetjük az udvariasságot?

Címlap / Életmód / Család / „Köszönd meg szépen!” – Rossz a gyereknek, ha ráerőltetjük az udvariasságot?

„Köszönd meg szépen!” – mondjuk a gyereknek, még akkor is, ha olyan ajándékot kap, amiről nyilvánvalóan tudjuk, hogy nem örül neki. Egy új tanulmány szerint viszont az erőltetett udvariasság következménye kimondottan negatív lehet, ehelyett inkább meg kellene tanítanunk a gyerekeknek, hogy ne elnyomják, hanem helyén kezeljék az érzéseiket.

Csalódott óvodások

Egy kísérlet során óvodásokat arra kértek, hogy oldjanak meg egy feladatot, ami után „véletlenszerűen” kiválasztott ajándékot kaptak. A kutatók persze úgy intézték, hogy a kontrollcsoport gyerekei valamilyen apró játékot, a másik csoport tagjai viszont egy szivacs kockát kapjanak. (Nyugalom: a vizsgálat végén a kutatók felajánlották a kicsiknek, hogy kicserélhetik a játékot valamire, ami nekik tetszik, és ezzel a lehetőséggel minden gyerek élt is.)

A kutatók ez után azt vizsgálták, hogyan reagáltak a gyerekek: hangot adtak a csalódottságuknak, vagy udvariasan megköszönték az ajándékot, még akkor is, ha nyilvánvalóan nem örültek neki.

Mint kiderült, még ha a csalódottság kifejezése nem is társadalmilag elfogadott viselkedés, egészségesebb lehet, mint a színlelt udvariasság.

Kimeríti őket az önkontroll gyakorlása

Azok a gyerekek, akik hangot adtak csalódottságuknak, később nem teljesítettek rosszabbul a funkcionális teszteken, míg azok a gyerekek, akik udvariasak voltak és pozitív reakciót színleltek, igen. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy az önkontroll nagyon komoly erőfeszítést kíván.

Gondolj csak bele, felnőttként is milyen nehéz elindulni például edzeni, egy csík után eltenni a táblás csokit, vagy nyugodtan érvelni, amikor legszívesebben kiabálnál.

Az önkontroll megőrzése komoly feladat, ami egy kisgyereket egészen egyszerűen kimeríthet, ráadásul az érzelmek elnyomása egyébként sem egy egészséges módszer.

Na de mit tegyen akkor a szülő? Egyszerűen hagyjuk rá a gyerekre, ha a nagyi arcába mondja, hogy utálja az ajándékot? Egyenesen bátorítsuk rá, hogy hagyja a csudába az udvariasságot, és engedje szabadon az érzéseit?

Természetesen nem, hiszen az udvarias viselkedés elengedhetetlen ahhoz, hogy közösségként működni tudjunk. Vannak azonban gyakorlatok, amelyekkel segíthetünk a kicsiknek, hogy megedződjön az önkontroll „izmuk”.

ArthurVerkovetsky/depositphotos.com

Segít a belső monológ

Ha az udvariasságot megkívánó helyzetekre előre fel tudod készíteni a gyereket, az máris sokat segít neki, hogy helyén kezelje az érzelmeit, ne kelljen elnyomnia őket és ez ne merítse ki teljesen. Ha a gyerkőc egyáltalán meg tudja nevezni, hogy csalódott, az máris sokat segít, hogy megfelelően kezelje az érzéseit és a megfelelő reakció ne merítse ki.

Természetesen ezt nem kell hangosan kimondania, de ha magában el tudja mondani, hogy nem örül a nagyi ajándékának, azonban nem most van az ideje annak, hogy ennek hangot adjon, később viszont segítséget kap, akkor az önkontroll kevésbé lesz számára megfelelő. Hiszen nem letagadnia kell az érzéseit, csak megvárnia, hogy a megfelelő helyen és időben beszélhessen róluk.

Ha ez sikerül – tehát például a gyerek udvariasan megköszöni a nagymamának a zoknit, és később neked, nyugodt hangon el tudja mondani, hogy csalódott miatta – akkor természetesen ne maradjon el a jutalom sem!

Ne feledd, hogy ez egy gyakorlat, ahol a pozitív visszacsatolás legalább olyan fontos, mint az, hogy megfelelő környezetet teremts arra, hogy a gyerek beszélhessen az érzéseiről – mondják a szakértők. Biztosítsd róla, hogy büszke vagy rá, amiért udvariasan viselkedett, biztos, hogy ezzel nagyon boldoggá tette a nagymamát, és most közösen kereshettek valami megoldást arra, hogy ne érezze csalódottnak magát.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást