Számos cikk foglalkozik azzal, mennyivel lassult most a károsanyag-kibocsátás, hogy a turisták által bitorolt helyekre visszatérnek a vadállatok, vagy a szmog hiányának következményeként feltűnnek az évtizedek óta nem látott hegyek. Eközben viszont rendszeresen olvasom, hogy a tudósok figyelmeztetnek: mindez nem elég a klímaváltozás elleni harcot illetően. Főleg nem úgy, hogy jól láthatóan mindenki alig várja, hogy visszatérhessen a régi kerékvágásba és újra a megszokott medrében csordogáljon tovább az élet. De tényleg ez a helyes? Miért félünk jobban a koronavírustól, mint a klímaváltozástól? Miért vagyunk most sokkal fegyelmezettebbek, és miért legyintünk a mindannyiunkat, globálisan fenyegető klímakatasztrófára?
Könnyű róla megfeledkezni
Ami nem érint minket, az fölött igazán könnyű szemet hunyni. Maximum elborzadtunk a néhány éve tomboló, afrikai ebola járványon, de vajmi keveset tettünk azért, hogy embertársaink küzdelmeit csökkentsük. Túl messze volt, túl érdektelen volt. Másfajta katasztrófákat is felsorolhatnánk, kezdve a szökőárakkal, hurrikánokkal, földrengésekkel, vagy akár az amazonasi, az ausztrál erdőtűzzel, a Közel-Keleten tomboló háborúkkal, népirtásokkal.
A többség – tisztelet a kivételnek – szívesen figyelmen kívül hagyja ezeket a borzalmakat, legalábbis addig, amíg saját maga érintett nem lesz.
Olvass még a témában
Valóban nehéz megtalálni az egyensúlyt, hiszen senki sem akarja, vagy éppen tudja a világ összes fájdalmát cipelni, és persze nem is kell. Egyszerűen úgy vagyunk vele, hogy ami nem érint, vagy bármilyen szinten nem korlátoz minket, azzal nem törődünk és kész. De most kénytelenek vagyunk szembenézni a korlátozásokkal, a személyes érintettséggel, ezért a jelenleg tomboló pandémiával kapcsolatosan jóval fegyelmezettebben tudunk viselkedni. Mindenkiben ott bujkál a félsz, ha másért nem, hát a szeretett családtagok miatt, vagy éppen a várható gazdasági nehézségek, változások végett. A klímaváltozással valószínűleg ugyanaz fog történni, mint amit a koronavírussal kapcsolatosan átélhettünk. Januárban, de még március elején is úgy voltunk vele, hogy ez az egész egy médiahisztéria, és minket nem fog érinteni. Nagyhatalmak mozgatják a szálakat, az ő játszmájuk ez – nincs mit tennünk, nem is kell foglalkoznunk vele.
Azonban a vírus, minden szörnyűsége ellenére is jóval „barátságosabb”, mint a klímaváltozás lesz, ami ráadásul – a tudósok előrejelzései alapján – egy bizonyos ponton túl már nem visszafordítható. És ez a pont már olyannyira közel van, hogy egyesek szerint már át is léptük.
