Az összeköltözés hatalmas mérföldkő a párok életében, sokszor pedig az együttélés során derül ki, hogy egyáltalán van-e jövője a kapcsolatnak. De mi van, ha nagyon rövid idő után „kénytelen” egy pár összeköltözni?
Marcsi álmában sem gondolta volna, hogy az a srác, akivel még karácsony előtt ismerkedtek össze, márciusban már a lakótársa lesz. Amikor viszont a koronavírus egyre inkább terjedni kezdett a tavasz közeledtével, elég nehéz helyzetbe kerültek. Peti vendéglátásban dolgozott, úgyhogy elsők között vesztette el állását, és albérletét egyedül fenntartani már nem lett volna könnyű. Felmerült benne, hogy leköltözik a szüleihez, és visszajön, ha már rendeződik a helyzet, de ez egyet jelentett volna azzal, hogy Marcsit hónapokig alig látja.
Egyik este beszélgettünk, hogy ki tudja, elrendelik-e a kijárási tilalmat a közeljövőben, és akkor aztán végképp nem tudunk találkozni. Tudtuk jól, hogy ez a kapcsolatunk végét jelentené.
Nem hiszek a távkapcsolatokban, volt már benne részem, és mi még alig 3 hónapja ismertük egymást. Éppen ekkor kellett volna igazán sokat együtt lennünk. Nekem két lakótársam is volt akkoriban, pici szobát béreltem. Az egyik lány már március elején bejelentette, hogy ki fog költözni, mert az egyetemen bevezetik a távoktatást, akkor meg minek fizessen. Ekkor jött az ötlet, hogy bármennyire sem hangzik romantikusnak, de mi lenne, ha a hasznosat összekötnénk a kényelmessel, és vidékre költözés helyett inkább én költöznék be Petihez?
Persze tudtam, hogy nem lesz olyan egyszerű ez az egész, mint ahogy szeretnénk, de mindketten boldogok lettünk az ötlettől. Úgyhogy mire eljött a március vége, én már minden holmimat átvittem hozzá, hogy három hónap után rögtön egy újabb szintre ugorjunk. Régen úgy gondoltam, hogy legalább egy évnek el kellene telnie, mielőtt ezt a döntést bárki is meghozza. Igazából ma már úgy hiszem, hogy a körülmények és a kapcsolat minősége az igazán mérvadó.
Mivel volt már lakótársam, ezért nekem nem volt furcsa, hogy valaki folyton otthon van, de Petin azért látszott, hogy két hét után már igényelné az egyedüllétet. Az én munkám otthonról is végezhető volt, ritkán kellett bemennem a céghez. Peti viszont folyton otthon ült, melót keresett, de sikertelenül. Időnként láttam rajta, hogy szívesebben lenne egyedül, úgyhogy próbáltam hosszabb időre elvonulni a fürdőbe, vagy a hálószobába sorozatot nézni, hátha ezzel segíthetek neki egy kicsit.
Túl sok, túl hirtelen
Három hónap után összeköltözni, ráadásul 0-24-ben összezárva lenni, és még akkor az egyikőtöknek álláskeresési gondjai is vannak… Na ez az igazi kihívás! A kezdeti vidám, házimozis esték helyét átvették az ideges álláshirdetés-böngészésekkel töltött órák. Míg korábban minden találkozón alap volt a szex, addig ez látványosan kezdett lecsökkenni.
Megijedtem, hogy tényleg elkapkodtuk az összeköltözést. Emiatt én is rosszkedvű voltam, de féltem rákérdezni, mert féltem a választól.
Nagyjából másfél hónap után Peti talált magának állást egy ismerőse cégénél, és ezután teljesen kicserélték. Elnézést kért azért, hogy az utóbbi időben ennyire negatív volt, figyelmesebb lett, és minden visszatért egy kicsit a régi kerékvágásba. Utólag megértem, hogy milyen stresszes is épp egy világjárvány közepén állásképtelenné válni, de akkoriban folyton csak a kapcsolatunkon járt az eszem.
Az ismerősi körömben többen is panaszkodtak arról, hogy az összezártság mennyire rossz hatással van rájuk. Volt, akinek ez volt az utolsó csepp a pohárban, és válnak, de azt hiszem, mi hozzájuk képest szerencsések vagyunk. Petivel májusra már úgy éltünk együtt, mint akik mindig is ismerték egymást, hozzászoktunk az együttalváshoz, a közös vacsorákhoz. Néha persze összevesztünk azon, hogy kinek kellene mosogatni, vagy szimplán csak amiatt, mert elegünk volt az otthonlétből, de összességében minden szuper volt. És mivel mi még csak pár hónapja ismertük egymást, ritkán fogytunk ki a beszédtémákból. Ez sokat segített, hogy ne unjunk rá egymásra.
De közben figyeltünk arra, hogy hagyjunk egymásnak szabad teret. Ez persze egy kisebb lakásban nem volt egyszerű, de mindent megpróbáltunk, hogy ne legyen egyikünk se túl sok a másiknak. Az én tapasztalatom az, hogy az összeköltözés működhet rövid idő után is, sőt, kicsit komolyabbá teszi a kapcsolatot is. Persze elvesz némi izgalmat a randikból, és abból, hogy várjátok az újabb találkozást. Viszont előbb kovácsolódtok össze egy csapattá, mint ha minden este külön mennétek haza. Mi örülünk, hogy így döntöttünk!