IgorVetushko/depositphotos.com
Aztán eszembe jutnak azok a szülők, akiknek a gyereke beteg. Akik a megnyugtató mellékmondatban szoktak szerepelni a „krónikus alapbetegséggel”. Hiszen „csak” rájuk nézve veszélyes. Az ő szüleiknek azonban ők nem a „csak” gyerekek. Nekik ők az egyetlenek, a legfontosabbak, és ők azok, akik most tényleg veszélyben vannak. Összeszorul a torkom, ha elképzelem, mit érezhetnek most az ő szüleik, és hálát adok, hogy nekem ehhez képest az a problémám, hogy ezen a nyáron nem megyünk le a Balatonra.
A következő pillanatban a gyerkőc kipróbálja a legújabb, sikoltozós technikát az akarata érvényesítésére a bejárati ajtónál, én meg azt érzem, hogy szeretnék én is sikítani egyet, valahogy kiengedni azt a sok feszültséget, félelmet, fáradtságot és frusztrációt, ami most belülről a mellkasomat nyomja. Olvass még a témában
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
Ezt hozza 2026. október 16. a numerológia szerint: befejezések és lezárások
„Azért tette tönkre a blúzom, mert elmentem bulizni a csajokkal” – A bántalmazás finom formái a párkapcsolatban
Ezért nem szabad mindig megbocsátanod, csak mert szeretsz valakit
Tudom, hogy van, akinek sokkal nehezebb. De azért nekünk se könnyű, és ha ezt tagadni próbálom, azzal nem teszek jót magamnak.
A nap végére mindenki elfárad. A vacsora készítése közben a kanapé alól szedem ki a konyhai eszközöket, mert most minden játék, amivel játszani lehet, nem mintha egyébként nem lenne az, csak máskor, napfényes időben azért van néhány óra, amit a játszótéri homokozóban randalírozik szemünk fénye a 49 négyzetméteres otthonunk helyett, és ez meg is látszik.
Míg apa fürdővizet csinál, én levetkőztetem a gyereket, a ruháját egyik kezébe fogja, másikkal az én kezemért nyúl, kilépkedünk a fürdőszobába, a ruhát a szennyes kosárba teszi és elégedetten mosolyog. Újabban ez a program, rettentő büszke magára érte. Fogmosás, apának puszi, a hálószoba ajtajából még visszanéz: tátá!, kiabálja csilingelő babahangon.
Hozzám simulva alszik el, kis kezeivel a takarón matat, elégedetten szuszog, miközben szopizik. Nem tudja, hogy szükségállapot van a kórházakban, hogy emberek veszítik el az állásukat, hogy le kellett mondanunk a balatoni szállást és nem bosszantja, hogy hetek óta sehol nem kapok élesztőt. Boldog. Ő egészen az. Lassan elúsznak a szürke felhők a fejem fölül, az én légzésem is lelassul, szinte érzem, ahogy elengednek a merev izmok a vállaimban. Ő boldog. Ettől én is az vagyok. Itt és most – semmi más nem számít.
Következő cikkünkHome office-ra kényszerültél? 5+1 ok, amiért így is boldog leszel, sőt!A koronavírus járvány sokakat otthoni munkára kényszerít, olyanokat is, akik eddig nem is gondoltak bele, hogy szívesen kipróbálnák a home office-t. Valahol érthető, hogy sokan idegenkednek tőle mert azt mondják, szeretnék különválasztani a munkát és a magánéletet. Tény, hogy az otthoni munkavégzésnek is vannak hátrányai…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
