Ha nem lenne még gyerekem, vettem volna 30 doboz jégkrémet meg egy láda vörösbort, elindítom mondjuk az Agymenők első évadának első részét, elterülök az ellátmánnyal a kanapén, és ha a legutolsó rész is lemegy, óvatosan kinézek az ablakon, hogy mi maradt a világból.
Ehelyett reggeltől estig azon jár az agyam, hogy mivel szórakoztassak egy, a világot éppen felfedezni készülő 1 évest, akit egyre nehezebb elcsalni az ajtótól, ahol a kulcs után nyújtózkodva egyértelműen a tudtomra adja: ő bizony ki szeretne menni!
„Most ezzel azt akarod mondani, hogy kezdesz kiborulni, vagy azt, hogy a te életednek van értelme?”
– kérdezi kötekedő mosollyal a spanyol lakásban rekedt, egyedülálló barátom. Különös módon is-is, felelem én neki. Olvass még a témában
Miért válunk meg nehezen a tárgyainktól? A gyerekkori örökségünk is hatással van rá
„Tönkre fogsz menni benne, ha mindenkiért te aggódsz” – Így változtatta meg a pszichológusom egyetlen mondata az életemet
„Megbocsátottam, de hiba volt” – A különbség a jó és a rossz félrelépő között
Óriási szabadságot ad megtanulni kimondani, hogy: „Nem tudom”
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
