„Ha ott van az emberrel a családja, akkor biztos könnyebb” – mondja a spanyolországi karanténból egy barátom, amikor arról kérdezem, hogy viseli a bezártságot. Miközben videótelefonálunk, a másik kezemmel igyekszem kordában tartani a kanapén ugráló gyereket, a lábammal kicsit távolabb rugdosom az óriási halom könyvet meg építőkockát, hogy nehogy azokon bukjon fel, és gondolatban a hűtőszekrény tartalmát listázom azon tanakodva, hogy mit tudok még vacsorára adni a kicsinek, amiért nem kell lemenni a boltba és nem ette a héten már háromszor. Könnyebb lenne? Hát nem tudom...
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
Ha nem lenne még gyerekem, vettem volna 30 doboz jégkrémet meg egy láda vörösbort, elindítom mondjuk az Agymenők első évadának első részét, elterülök az ellátmánnyal a kanapén, és ha a legutolsó rész is lemegy, óvatosan kinézek az ablakon, hogy mi maradt a világból.
Ehelyett reggeltől estig azon jár az agyam, hogy mivel szórakoztassak egy, a világot éppen felfedezni készülő 1 évest, akit egyre nehezebb elcsalni az ajtótól, ahol a kulcs után nyújtózkodva egyértelműen a tudtomra adja: ő bizony ki szeretne menni!
„Most ezzel azt akarod mondani, hogy kezdesz kiborulni, vagy azt, hogy a te életednek van értelme?”
– kérdezi kötekedő mosollyal a spanyol lakásban rekedt, egyedülálló barátom. Különös módon is-is, felelem én neki.