Olyan helyzet előtt állunk, ami a legtöbb felnőtt számára is ijesztő, de mindenekelőtt új: globálisan még nem volt rá szükség, hogy ekkora teherrel és egy, mindannyiunkat érintő feladattal álljunk szembe. Nem csupán a koronavírus, a megbetegedés ténye aggasztó, hanem a következmények is, amik már most alaposan felforgatták a megszokott hétköznapjainkat, jövőbeli terveinket. Sokan vannak szerencsés helyzetben, mások viszont óriási kihívások elé állnak – és mindezt meg kell osztani a családtagokkal, a gyerekekkel…
A gyermekek sajnos nehezen tudnak mit kezdeni ezzel az óriási kavalkáddal, információáradattal, ami most körülveszi őket, ráadásul extra feladatot jelent, hogy mire kialakíthatnánk egy másik rutint, újabb változások lépnek életbe. Lehetetlenség őket megóvni a körülményektől, nem tudjuk kizárni a világot, már csak azért sem, mert otthon nyilván szó esik a helyzetről, a lehetséges megoldásokról, adott esetben megy a tévé, a rádió.
Megbeszélés nélkül sajnos borítékolható, hogy a gyerekek szorongani fognak, és ez bizony alaposan megnehezíti az együttélést, a mentális egészség fenntartását.
Szerencsére néhány egyszerű alapszabály betartásával csökkenthetőek a hisztirohamok és segíthetünk a csemetéknek feldolgozni azt a helyzetet, amiben élni kényszerülünk.
AllaSerebrina/depositphotos.com
Mit ne tegyetek?
- Nagyon fontos, hogy csak olyan információk jussanak el a gyerekekhez, amik az életkoruknak megfelelőek. Nem jó ötlet tehát velük nézni a híradót, vagy megosztani velük az olvasottakat, amennyiben azok drasztikusak. Egy kisgyermeknek fogalma sincs arról, miért baj, hogy történelmi mélyponton van a forint, hogy beszakadt a tőzsde, vagy, hogy hány újabb fertőzött, elhunyt van. Ők ebből csak azt szűrik le, hogy sorra jönnek a rossz dolgok, amik aggasztják a szülőket, valami van a világban, amitől félni kell. Számukra nem csak a megértés hiánya miatt tűnik veszélyesnek a helyzet, hanem mert azt sem tudják, mi az a rémisztő dolog, amitől félnek – de ők is a szülőkkel együtt rettegnek.
- Szabad pánikolni, de csak felnőtt társaságban – valahol mindenkinek ki kell ereszteni a gőzt. Azonban gyerek előtt ez nagyon káros dolog, és tovább erősíti a kicsik tehetetlenség-érzetét. Megszűnik a biztonságérzetük akkor, ha látják, hogy a szüleik félnek, zavarodottak, és nem tudják, mit tegyenek. Ha elveszítitek a határozottságotokat, azzal sokat ártotok a gyerekeknek.
- Ne titkolózzatok! Nem tudjátok megóvni a gyermekeket attól, hogy észrevegyék, valami történik körülöttük. Elmaradnak a séták, nincs bölcsőde, iskola, a szülők otthon vannak, idegesebbek… Sokkal nagyobb feszültséget generáltok azzal, ha titkolózni próbáltok, mintha – részben – informáljátok őket.
Mit tegyetek?
- Válaszoljatok a gyermekek felmerülő kérdéseire, természetesen az életkoruknak megfelelően. Azonban bármiről is esik szó, mindig ügyeljetek rá, hogy nyugodt hangnemben, tárgyilagosan beszéljetek velük és zárjátok optimistán, számukra megnyugtatóan a mondandótokat. Nem kell, és nem is szabad becsapnotok őket, de sokkal könnyebb derűsen látni a világot, ha szorongáskeltő, számukra érthetetlen adatokat nem osztotok meg velük. A tálalás az információcsere során nagyon lényeges!
- Helyezzétek a hangsúlyt arra, mit tehettek meg és ne arra, mit nem! Nem tudjátok kivédeni, hogy a vírus fertőzzön, de tehettek óvintézkedéseket, pl. kézmosás, könyökhajlatba tüsszentés, stb. A védekezést egyfajta játékként is előadhatjátok, így máris élvezetesebb a tudatos odafigyelés. Ráadásul ez az egész egyfajta aktív megküzdést feltételez, ami a gyermekekben úgy csapódik le, hogy kontrollálni tudják a saját kis világukat (és a szülők is így tesznek).
- Fordítsatok nagyobb figyelmet a szeretgetésre, az odafigyelésre és akkor is nyugtassátok meg a gyermekeket a biztonságról, ha nem kérdeznek, vagy nem szoronganak észrevehetően. Érezzék, hogy urai vagytok a helyzetnek, vigyáztok rájuk és minden tőletek telhetőt megtesztek azért, hogy minden rendben legyen.
- Beszéljetek nyugodtan arról, hogy ti sem tudjátok, mi vár rátok, hogy nektek is vannak félelmeitek, hiszen ez is hozzátartozik a teljes képhez, az őszinteséghez. Ez a helyzet – bármennyire is borzasztó – jó alkalom arra, hogy hitelesen lépjetek fel a gyermekek előtt és jó példát mutassatok nekik. Remek lehetőség, hogy a megküzdési stratégiáitokról, kitartásotokról, hozzáállásotokról tanúbizonyságot tegyetek.