🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
4/6 Emberi sorsok
Aki élt a kommunista időszakban, tudja, hogy a szovjetekre egy dolog feltétlenül jellemző volt: mindenből a legnagyobbat, legtöbbet.
Ennek okán tisztában vagyunk a töménytelen áldozattal, ám személytelenné válik a sok hatalmas szám.
Nincsenek mögé rakva az emberi sorsok. Míg a Sorstalanság Nobel-díjas kötelező olvasmány, addig Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin matematikatanár könyvei a gulagról nem azok.
Ahogy Varlam Salamov Kolimai történetek című novellaciklusa sem az.
5/6 A hírhedt gulag: Kolima
Kolima neve egyenlő volt a halállal. Úgy gondolom, hogy a többi, nem a Kolima partján lévő munkatáboré is, ám Kolima aranybányái miatt volt más.
Egyrészt, mert maga a bányászat egy gyilkos dolog, nem számít az emberélet, másrészt ott a kontraszt az arany értéke és az ember értéktelensége között.
Kolima egy folyó, Kelet-Szibériában. A Kolima mentén nem csak aranyat, hanem szenet és ólmot is bányásztak.
Utóbbiról, az ólomról tudjuk, hogy még megfelelő óvintézkedésekkel is igen rizikós a bányászata.
1. Össze számolta-e már valaki azt, hogy összesen – vegyük csak a XX. századot – hány ember halt meg népirtás kapcsán?
Emberi sorsok, remények, tervek vesztek oda minden egyes emberrel. Márpedig minden egyes ember egyedi, megismételhetetlen, éppen ezért minden ember kincs.
2. Miért nem kötelező(!) olvasmány Szolzsenyicin és Salamov, legalább a középiskolákban?
Fontos lenne a gyerekeknek megtanulni, hogy az emberi élet a legfontosabb dolog, életekkel nem „játszunk”, és nem uralkodhatunk. Ugyanis nincs jogunk uralkodni, csak saját magunk felett.
