A kitartás titka – eláruljuk, hogyan csinálják az ultramaratonisták

A kitartás titka – eláruljuk, hogyan csinálják az ultramaratonisták

Címlap / Életmód / Egészség / A kitartás titka – eláruljuk, hogyan csinálják az ultramaratonisták

A futás soha nem volt a kedvenc sportom, sőt, tornaórán kerültem, ahogy csak lehet. Néha azt is gondolom, hogy nem vagyok elég kitartó. De vajon összefüggés van a kettő között?

Hosszútávot futni, mint egy 246 km-es ultramaraton, rendkívüli fizikai ellenállóképességet igényel. De akármennyire edzett is legyen egy sportoló, sikerét többnyire a mentális kitartásának köszönheti.

Az ultramaratonok népszerűsége az elmúlt években hirtelen megnőtt – és így különösen érdekes a tudomány és a test működésének ismerete, hogy tudjuk, hogyan reagálunk ilyen extrém helyzetekben. De vajon milyen trükköket használnak ezek a sportolók a motivációjuk megőrzésére, és mitől viszi őket a lábuk tovább verseny közben?

A 2018. évi Spartathlonon induló Dean Karnazes már a második alkalommal futotta le a távot, úgy, hogy közben sérüléssel is küzdött.

„Való igaz, hogy eljön az a pillanat futás közben, amikor az egész tested elkezd fájni” – mondja. A versenynek ebben a szakaszában Karnazes szerint a mentális erő a fontos.

Mark Burnley, a Kenti Egyetem fiziológusa megvizsgálta, hogy milyen gyorsan tud valaki különböző távolságokat futni, a sprintektől az ultramaratonokig. A kutatás szerint az ultra-távolsági futók nyilvánvalóan sokkal lassabbak, mint a leggyorsabb maratonisták. A verseny első 42 km-ét három-négy óra alatt futják le, és ha már ezen túl vannak, még majdnem további öt maratoni táv van előttük.

Kép forrása: ABCDK/depositphotos.com

„A kitartás határa az ultra-futásnál többnyire arról szól, hogy korlátozd a testednek okozott károkat. Az 5-10 ezer méteres futásnál általában arról beszélünk, hogy felgyorsulunk egy bizonyos sebességre, és képesek vagyunk aztán tartani ezt a tempót.

Az ultra-futásnál csak megpróbálsz valahogy beérni a célba. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ultra-futó próbál minimális lábemeléssel futni, ezáltal minimalizálja a futás energiaköltségét” – mondja Burnley.

A legtöbb sportolónak a legnagyobb korlátot az elméje jelenti. A 2018-as görögországi ultramaratonon Karnazes sötétben, esőben futott hegynek felfelé, azonban mint tapasztalt ultra-távolsági futó, ismeri azt a rendkívüli pszichikai erőt, amely ahhoz szükséges, hogy az egyik lábát a másik elé tegye.

„Vannak pillanatok, amikor nagyon erősnek érzed magad, és úgy vagy vele, akár örökké is tudsz futni, aztán kicsit később azt érzed, hogy meg kell állnod, mert olyan fájdalmaid vannak, hogy a sarokig nem jutsz el. És aztán túllépsz ezen, majd ismét azon kapod magad, hogy rendkívül erős vagy, és ki tudsz futni a világból is” – mondja Karnazes.

Kétségtelen, hogy a hosszútávfutás a szellemi erővel együtt jár: vannak olyan japán buddhista szerzetesek, akik 1000 nap alatt 1000 maratont futnak le a megvilágosodás felé vezető úton. És ott van az „ön-transzcendencia” verseny, ahol a 3100 monoton mérföldet futnak a résztvevők egyetlen városi tömbház körül.

Carla Meijen sportpszichológus, a londoni St Mary’s Egyetem kitartást vizsgáló kutatója szerint az ultra-futóknak magasabb a fájdalomküszöbük. Az nem tisztázott még, hogy ez annak az eredménye, hogy mindig kijjebb tolják a határaikat és ezeken a versenyeken részt vesznek, vagy eleve magasabb fájdalomküszöbbel születtek. Az viszont biztos, hogy az ultramaratonisták fele jelentős változást érzékel a mentális állapotát illetően, méghozzá azt, hogy az önuralma jóval erősebben működik, mint másoknál.

Karnazes azt mondja a Spartathlonról:

„Azt hiszem, a futás első fele a lábaidnak köszönhető, a második fél pedig az elmédnek. Amikor eljön a fájdalom, úrrá lesz rajtad, és rá kell jönnöd, hogy bár rettenetesen fáj mindened, nem foglalkozhatsz vele.”

Amikor a verseny alatt már teljesen kimerültél, ezek a technikák továbblendíthetnek:

  1. A verseny előtt készen kell állnod a kihívásra, és már akkor tudnod kell, hogyan reagálsz majd rá, mielőtt még odakerülnél;
  2. a versenyen – amikor az agyad azt diktálná, hogy állj meg, mert annyira fáj már mindened – gondolj arra, hogy mi lesz a jutalmad a verseny végén;
  3. verseny közben érdemes magadnak motivációs beszédet tartani vagy relaxációs technikákat bevetni;
  4. bármelyik mellett is döntenél, mindenképp fontos ezeket gyakorolni a megmérettetés előtt, és megtanulni, hogyan terelheted magad vissza mentálisan is a versenybe.

A fáradtság és az alvásmegvonás is nagyban befolyásolja a hosszútávfutókat, különösen, ha több éjszakán át tart a verseny. A kutatások szerint ilyenkor sokat segíthet, ha a verseny előtti éjszaka tovább alszik a futó, vagy legalább egy délutáni alvás belefér még az indulás előtt. Ennek köszönhetően a kimerültség és az izmok károsodása is jóval kisebb.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást