Számos oka lehet annak, ha egyik szülőnk halála felszabadít minket.
Eltompulva
Apám egy briliáns ember volt. Művelt és intelligens, aki mindenhez értett. Egy marék csavarból összerakott egy autót, minden gépet megszerelt. Bármit kérdeztél tőle, mindenre tudta a választ és inspiráló volt vele lenni. Elmondhatatlanul igazságtalan, ami vele történt. Úgy kezdődött, hogy kicsit feledékennyé vált – még viccelődtünk is vele, hogy a kor végül az ő csodás elméjét is elérte – majd nem egészen egy év múlva már autót vezetni sem tudott, illetve nem tudta kezelni a tévé távirányítóját sem. Frontotemporális demencia volt a diagnózis, elképesztően gyors lefolyású. Az én eszes apámból egy zombi lett, aki a végén már minket sem ismert meg és mivel félt tőlünk, agressziós rohamokat kapott. Minden este azért imádkoztam, hogy legyen vége, mert nem akartam, hogy így maradjon meg az emlékezetemben: egy dühöngő zombiként. Apa halála megváltás volt, mert nem kellett tovább néznünk egy fantasztikusan okos ember totális szellemi leépülését.
