Ez inkább olyan, mintha egy állandó, kegyetlen belső kritikus költözött volna az agyadba, aki sosem alszik, és mindent lehúz. Egy folyamatos érzés, hogy te kevesebb vagy másoknál – és ez gyakran már gyerekkorban kialakul, főleg ha sok kritikát kaptál vagy ha mindig azt láttad, hogy a tökéletesség az elvárás. Így aztán felnőttként is ezen a torz szemüvegen keresztül látod magad – például ha kimaradnál egy közös programból, azonnal azt hiszed, nem vagy elég fontos. Ha egy randi rosszul sikerül, rögtön levonod a végkövetkeztetést: „senkinek nem kellek”.
Ha azon gondolkozol, hogy az önkritikád túlmegy az egészséges határon, íme néhány tipikus jel, amiből sejtheted, hogy kisebbségi komplexussal küzdesz.
1. Képtelen vagy elhinni a bókokat
Még a legőszintébb dicséret is úgy hat, mintha nem rád vonatkozna. Ha valaki megdicsér, azt gondolod: „Ez csak szerencse volt”, „Biztos csak udvariaskodik”, „Ne már, borzalmasan nézek ki”. És mivel nem tudod befogadni az elismerést, újra meg újra megerősíted magadban azt a hamis narratívát, hogy te nem vagy elég jó. Olvass még a témában
