A Földön vannak olyan területek, ahol – bizonyos mértékig – a természetes körforgás része a tűz. Persze, amit 2019-ben láttunk az Amazonasban, vagy éppen Kaliforniában, Ausztráliában, már jóval több volt ennél.
Az óriási pusztítás az egész bolygónkra globális hatást gyakorolt, de ezek a tüzek, még ha csak egy időre is, de kialudtak. Az így keletkezett lángok intenzívek, ám múlandóak, szemben az alábbiakkal, amik jóval kisebbek és visszafogottabbak ugyan, de időnként több száz, vagy akár több ezer évig is égnek. Nem meglepő, hogy misztikus legendák fűződnek hozzájuk!
Türkmenisztánban, a Kara-kum sivatagban található ez a 230 méter széles, kiterjedt lyuk, ami immáron 40 év éve ég. Bár a helyes megfogalmazás valóban a gázkráter elnevezés, a helyiek – nem túl meglepő módon – a „Pokol kapuja” néven ismerik a területet.
1971-ben, amikor egy szovjet fúróberendezés véletlenül beszakított egy hatalmas földgáz-barlangot, a talaj összeomlott és mérgező gázok kezdtek szivárogni a talajból. Annak érdekében, hogy a környezeti katasztrófát elkerüljék, a szovjetek felgyújtották a lyukat, bízva abban, hogy néhány hét múlva eláll a szivárgás. Ez azonban nem történt meg, a kráter még mindig, évtizedekkel később is parázslik.
Távolról a sziklás földtömeg éppen úgy néz ki, mint bármelyik másik hegy a világon. A csúcson azonban kiderül, hogy teljesen másról van szó! Türkmenisztánban emberi beavatkozás hatására csaptak fel a lángok, de ezen a törökországi hegyvidéken már legalább 2500 éve ég a tűz.
A keletkezés oka nem pontosan ismert, de a lángokat a szellőzőnyílásokon át beszivárgó metán táplálja. A legendák szerint a környéket járó matrózok a tájékozódás egyértelmű pontjaként azonosították a vidéket, most viszont a túrázók a modernebb oldalnak hódolnak, és teát főznek, vagy pillecukrot pirítanak a lángok fölött.