„Ne legyél önző, aki másoknak adni tud, az az igazán értékes”
Ez az önfeláldozós, mártírkodós vonal is sokunk lelkében ott kísért. A „csak legyen mindenkinek egyformán jó” elv, aminél nyilvánvalóan mi maradunk a sor végén, hiszen ez a követelmény. Különösen azok érezhetik ennek negatív hatásait, akik nőnek születtek és azt tanulták, hogy mindig kedvesnek, simulékonynak, alkalmazkodónak kell lenniük és persze annak kell örülniük, ami eleve megadatott. „Hidd el, másoknak sokkal rosszabb!”
A saját szükségletek? Azok valahol az utolsó helyen kullognak. Meg is van ennek az eredménye, ami nem „csupán” lelki, hanem fizikai tünetekben is egyre gyakrabban megmutatkozik. Nem önzőség, ha figyelsz magadra, ha kiállsz az igényeidért, ha mersz nemet mondani. Mert csak akkor tudsz valóban adni másoknak, ha közben te sem merülsz le teljesen!
