„Tele” azaz távoli, „goneia” azaz születés, röviden azt jelenti, hogy a gyerek, az anya előző szexuális partnereinek a tulajdonságát is örökölheti. Sőt, elsősorban az ex alapozza meg az utód tulajdonságait és nem a fizikai apja.
Sokak szerint, ez csak mese, de szerintem azért érdemes utána olvasni, akár igaz, akár nem. Ezzel az elmélettel egyébként már Arisztotelész is foglalkozott és a 19. században is sokat lehetett hallani róla. A genetika térhódításával azonban valahogy mégis a süllyesztőbe került. Pedig a tapasztalt állattenyésztők egyáltalán nem lepődnek meg mindezen. Azért, hogy állataikat megóvják, régóta figyelembe veszik a telegónia hatását. Hiszen a kutyáknál például, ha egy fajtiszta szukának legalább egy kapcsolata volt nem fajtiszta kannal, akkor később az az állat már nem tud fajtiszta utódot hozni a világra. Azért ez érdekes, nem?
De menjünk kicsit vissza az időben! Kb 150 évvel ezelőtt, Angliában történt meg az, hogy a lótenyésztők elhatározták: a lovakat zebrákkal keresztezik. Bár a kísérletet többször is megismételték, fogamzás nem történt. Később viszont, néhány, a kísérletben résztvevő kanca mégis csíkos utódot hozott világra a hímlovaktól. Olvass még a témában
Ez ugye mind nagyon érdekes, de mi van az emberekkel?
Nos, a 20. század 60-as éveiben a tudósok úgy gondolták, hogyaz embereknél a telegonia hatása erőteljesebben mutatkozik meg, mivel egy fogamzásra sokkal több szexuális kapcsolat jut, mint az állatoknál. A 90-es években pedig megjelent egy új tudományos irányzat a hullámgenetika, ami alapján a telegónia megmagyarázható. Ezt P.P.Garjaev akadémikus fejlesztette ki, aki röviden így foglalja össze könyvében ezt az egészet:
