Persze érdemes megkülönböztetni jóindulatú és rosszindulatú pletykálkodást, de alapvetően elmondható, hogy mások kibeszélése evolúciós eredetből fakad.
A Social Psychological and Personality Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy ember átlagosan 52 percet tölt azzal egy nap, hogy pletykál – ez nem feltétlenül rosszindulatú pletyka, sokkal inkább információcsere valaki olyanról, aki éppen nincs jelen.
Mindenki csinálja, és mindenki különböző szinteken űzi a dolgot, aminek az az oka, hogy evolúciós szempontból a pletykálás mindig is előnyös volt számunkra.
Az ember eredendően csoportban érzi jól magát, a csoporttagokra támaszkodik a túlélés bizonyos aspektusaiban. Ehhez hozzátartozik az, hogy másokról információt oszt meg, ezért vagyunk hajlamosak arra, hogy olyanról beszéljünk, aki éppen nincs jelen. Az agyunkban ezért nincs gát arra, hogy ne tegyünk ilyet, ezért esik olyan jól valaki másról beszélgetni egy ismerősünkkel. Különbséget kell viszont tenni a rosszindulatú pletyka és a semleges információközlés között, előbbi ugyanis továbbra is inkább árt az embernek, mint használ. Olvass még a témában
