A megoldás egyik fontos feltétele a kommunikáció, és annak minősége. Ezalatt azt értem, hogy az a fél – általában a férfi –, aki kezdeményezné az együttlétet, jelezze mindezt finoman és ne csak közölje a „szükségletét’. Ilyenkor kedvesen, de határozottan tudtára adhatjuk, hogy azzal, hogy ilyen „lényegretörően” fejezi ki magát, éppen az ellenkező hatást éri el, elvégre a mi testünk nem arra való, hogy ő könnyítsen magán, hanem a szex egy kapcsolat legmélyebb, intim élménye.
Köztudott, hogy a nőket az érzelmeikre hatva lehet az ágyba csábítani, így a követelőzés helyett mindenképpen a kedvesség a megoldás.
A férfi tehet utalást egy kis figyelmességgel, mint például egy érzéki hátmasszázs, így garantáltan több kedve lesz a partnernek összebújni. Aki pedig éppen nem áll készen az aktusra, az szintén finoman kommunikálja mindezt, ne nyersen és félvállról. Ha egy odavetett, rövid „nem” helyett elmondjuk, hogy miért nincs kedvünk éppen most a dologhoz – esetleg nehéz napunk volt, stresszesek és fáradtak vagyunk –, akkor a másik fél nem fogja a visszautasítást személyes sértésnek venni.
A szex nem fekete és fehér, így ha a párod kívánja, neked pedig nincs kedved, köztes megoldás lehet az is, hogy másmilyen intim tevékenységbe kezdtek, mint például csókolózás, masszázs vagy előjáték. A szexualitás egy férfinak a legtöbb esetben csak az orgazmust jelenti, míg egy nőnek sokkal többet, így ezért is érdemes megbeszélni partnerünkkel, hogy kinek mit jelent az intimitás. Olvass még a témában
